Népi gyógymódok 1.
(Korábbi, facebook jegyzetként megjelent írásom felújítása.)
A mai nap egy nagyon tanulságos és hasznos monori helytörténeti emléket hozott elő, ha nem a bal hüvelykujjam lenne az egyik szereplője, akkor azt mondhatnám, hogy előráztam a jobb kisujjamból. :)
A történet számomra a közepén kezdődött, amikor körülbelül 20 éve egy tábla, közel 40 kg-os vaslemez véletlenül a nagylábujjamra került, amíg én hideg folyó vízzel hűtöttem, addig apám elmesélte az általa látott, szintén nagyjából húsz éve történt esetet:
“A Burján Lajos bácsi valamivel megütötte a kezét és csúnyán belilult a körme -- aki átélt már ilyesmit tudja, hogy az elszíneződés a legkisebb baj, a nem szűnő lüktető fájdalom és ennek végeredménye, a pár nap múlva leeső köröm az sokkal rosszabb -- de nem esett kétségbe.”
Gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább, nekik ajánlanám az előző írásunk! :)
https://www.facebook.com/notes/monoldal/minden-oldalr%C3%B3l-monori/1247747012019408/
Folytatás:
“ Lajos bácsi a fúrós dobozhoz ment -- a helyszín egy monori gépműhely, ha eddig nem mondtam volna -- a kiválasztott fúrót az állványos fúrógépbe fogta, majd elkezdte fúrni a körmét a belilult rész közepén.”
-- Én is így néztem 20 éve, mint maguk most!
Folytatás:
“A kifúrt köröm alól a vér kijött -- ettől volt lila -- a lüktető fájdalom azonnal megszűnt.” Így szólt a történet, aminek tartalmáról eddig csak monori forrásom van.
-- Kellett egy kis idő mire rávettem magam a saját körmöm kifúrására, de mivel már akkor is kísérletező kedvű voltam, neki kezdtem -- és valóban, mintha elvágták volna a fájdalmat!
Visszatérve a mai napra: mielőtt bárki azt hinné, hogy ráütöttem az ujjamra, elárulom, hogy másképp történt, véletlenül rácsuktam egy ajtót -- nem szoktam melléütni, amit számtalan finom vonalú lemezdomborítás is bizonyít. :) Egyszer lehet azokból is összeállítok egy sorozatot!
A mai körömfúrás menete a következő volt:
- A megfelelő fúró kiválasztása, nekem a 2,5 mm átmérőjű vált be (ettől vékonyabb is lehet)
- A fúró kézi menetfúró szárba fogása (a gyávábbak megoldása, elektromos szerszám helyett) és láng feletti fertőtlenítése
- A köröm érdesítése csiszolópapírral, hogy ne csússzon el a fúró, további fertőtlenítés, ízlés szerint, én “svédkeserűt” használtam, kizárólag külsőleg!
- Fúrás, amíg ki nem buggyan a vér (ez jelzi, hogy átért a körmön a fúró)
- Az ujjunk asztallaphoz nyomása, esetleg másik ujjal rásegítés, hogy az összes vér eltávozzon a köröm alól, további fertőtlenítés, ízlés szerint.
- Egy ragtapasszal leragasztjuk a körmöt, és néhány napig figyelünk arra, hogy ne nyomódjon meg az ujjbegyünk, mert esetleg újra elindulhat a vérzés. (Azt ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen nem a körmünk sérült, hanem az alatta lévő lágy szövetek!)
- Ha valóban rögtön, elsősegélyként alkalmazzuk a módszert, akkor nagy valószínűséggel nem fog leesni a körmünk, mert a vérömleny nem feszíti le, de mindenki a saját felelősségére kezdjen neki!
A Monoron történt esetek után akár már most Monorikumnak nevezhetjük a körömfúrást, az előzményei megvannak. Kérdés, hogy használjuk-e a jól bevált módszert? Az eddig ismert elsősegély módszerek közé szerintem beilleszthető, az esetleg később bajba kerülők megérdemlik, hogy így segítsenek magukon, vagy a környezetükben élőkön.
-- Ha elég bátrak.
(Helyzetjelentés: 2017. szeptember 30-án (kb. 1,5 hónappal a baleset után) a köröm a helyén, fájdalom nincs, kis lilás elszíneződés még látható, de ez folyamatosan csökken -- bár kisebb baleset azóta is történt -- az időközben “behegedt” furat pedig lenő majd)
Itt látható, hogy végül teljesen lenőtt “furat”, szóval kb. 4 hónap alatt helyreállt az “eredeti” köröm, nem esett le és ez idő alatt nem, hogy nem fájt, de még érzékeny se volt.
Fő támogatónk a 2021-ben 35 esztendős Tóth Karosszéria Monor
Tóth Gábor
2017. augusztus. 8.-2021. december 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése