Mesélve a meséről. Igaz mese? Hazug
mese?
(korábbi facebook jegyzet felújítása)
Szolgálati közlemény: az írásban elhelyezett linkek kattintásra működnek, csak óvatosan, olvasás közben ne akadjanak a "világhálóba"!
/A tudomány a pillanat tévedése/ T. G.
A Monori Krónikába nem került bele, -- nagy
kár, valószínűleg helyhiány miatt -- hogy miért fordult a kutatás a török
nyelvek felé, ez
Kiss Attila 2014-ben megjelent írásából derül ki.
·
Kiss Attila: Ködbe vesző múlt/A Monor név eredetéről (Monori Múzeumi Füzetek I.) a monori
könyvtárban jelenleg még kapható (2015. január), de kölcsönözni is egészen
biztosan lehet.
Sajnos Kiss Attila kiadványa -- véleményem szerint --
nem megfelelő címet kapott, ugyanis behatóbban csak -- egyébként Máthé Bertalan által már 1976-ban elvetett -- az Aynard-Enár-Monor névmagyarázat
kiszorításával, ezen felül a Smaragdus
család történetével és a Monor-Monar-köd elmélet megerősítésével foglalkozik.
(Csak röviden: egyes kutatók, Monor egykori tulajdonosa "Aynard lovag" nevéből eredeztették Monor nevét, Máthé Bertalan a Kárpát-medencében szétszórtan található más Monar-Monor települések (helynevek) miatt rámutatott, hogy ezek nem voltak Aynard birtokok; ezért ezt az elméletet évtizedekkel később elővenni és elemezni teljesen felesleges.)
De, vannak benne jó részletek, korábbi szerzőktől, egy idézet a kiadványból:
„Számunkra a legfontosabbak a Monar „megtelepedéséről”
szóló történetek, amelyekre mint monori szájhagyományra elsőként Borzsák
Endre utalt. (1962)"
„Egyszer, nagyon régen, amikor a magyarok Árpáddal
idejöttek, nem itt feküdt Monor, hanem valahol Gyömrő vagy Maglód tájékán. A
mai Monor helyének nagyobbik részén hatalmas turján nevelte a nádat. A partján
jó mező volt. Este, ahogy a falu ménese elindult legelni, mindig ebbe az
irányba húzódott. Reggel úgy kellett visszahajtani. Egy darabig csinálták
ükapáink naponta a hosszú méneshajtást; végre azonban elunták, és a mai
Főszögön verték le örökre a sátrat a mocsár egyik nagy szárazulatán, amelynek
szélén a lovaik annyira szerettek füvelni. . . Monor letűnt népvilágában
kukoricafosztáskor, télen a szérűskerti istállók esti tűzénél így mesélték ezt
-- még nem is olyan régen -- a hagyományőrző öregek”
Így hangzik Borzsák Endre leírása, amit én,
mint a turjánok szerelmese fájó szívvel olvasok, mert már a nádasból is csak
mutatóba maradt itt-ott egy kis folt.
Szóval Borzsák Endre egy legeltető
nagyállattartó életmódot írt le, ami mint tudjuk itt nem ért véget (térben és időben sem), mert a monoriak -- még jóval később is -- a Kecskemét melletti Matkópusztán (jelenleg modell- és sportrepülőtér) és
a közeli Zsigerpusztán is béreltek legelőt.
Olvassuk Vitálisné dr. Zilahy Lídia által lejegyzett -- halála után -- 2001-ben megjelent történetet:
„A monori református családok körében élő szájhagyomány szerint a Monar nemzetségbeliek „Liliomos” (Nagy) Lajos király uralkodása alatt a Székelyföldről az Orgovány, Tunguz, Zsiger és Monar területén szállásoltak. Végleg Zsigeren és Monaron telepedtek meg. és „Eleink nagy méneshajtásokat végeztek. Ekkor még. . . elbeszéléseik szerint sátrakban éltek. A ménest Orgoványtól a Merzsa réten, Zsaróka hegyen, Tunguzon, Mádin, Zsigeren, a mai Monoron és Monorierdőn át a mai Baltás erdőig hajtották. Csak később telepedtek meg Monoron”
Ebben egy hibát találtam -- amit egyébként én is elkövettem tíz éve, amikor a Mádi helynevet nem ellenőriztem -- a Mádi valószínűleg (később) a tulajdonosról kapta a nevét, ezért a “Liliomos király” idejében nem így ismerhették.
Lehetséges, hogy ennek a családnak a neve jelenik meg a helynévben, de ez további kutatást igényel: (https://www.geni.com/people/M%C3%A1dy-Lajos/6000000017873149233)
A többi helynév is csak a II-III. katonai felméréseken jelenik meg, vagy még később, vagy sehol pl. a Tunguz.
A Tunguz szó Monor környéki kapcsolatáról semmilyen más forrást nem ismerünk. De, ha valakinek van róla tudomása, kérem, jelentkezzen!
Már a Monar nemzetség elnevezés is elég kétséges, ezt a történetet leszámítva máshol ez sem jelenik meg.
Ha valakinek mégis tudomása van ilyen forrásról, kérem, jelentkezzen!
-- A kérdésem, úgy általában: a már letelepült nemzetségek-tulajdonosok után kapták a települések a nevüket vagy a később beköltöző nemzetség-tulajdonos vette- e fel a meglévő település nevét?
Köd előttem vagy köd utánam? Ha viccelhetek kicsit. . . Nem mindegy.
-- További kérdéseim: ha a Monar nemzetségbeliek Székelyföld felől jöttek, akkor ők lehettek az erdélyi Monor-Monar őslakosai?
-- Ha Monar nemzetségként érkeztek, akkor ők hozták a Monar szót, ők nevezték el a települést?
-- A mese gyanús részletessége feltűnő, ugyanis Monor-Monar jelenleg ismert legelső említése 1398-ból származik, ahol Maróthi János székely ispán többek között Monar-t is megkapja, mintha ez is az erdélyi kapcsolatot sugallná.
Érdekes, hogy a történetet elsőként lejegyző Borzsák
Endre, aki több török (türk) nyelven beszélt, nem ismerte fel a fent említett településnevek török-kun eredetét! Bár, ahogy látjuk az ő történetében még
nem is szerepelnek azok a bizonyos kun eredetű helynevek. . .
Talán azért, mert a történetet később színezték ki, és
nem is voltak benne az említett települések?
A Vitálisné dr. Zilahy Lídia által lejegyzett történet
annyira részletes, már szinte „szájbarágós”, hogy emiatt válik gyanússá. Véleményem
szerint, a népmese a lejegyzés pillanatában is élt, így kerültek bele a
korábban nem is hallott részletek.
Borzsák Endre 1962-ben mesélte el saját lejegyzését, Vitálisné dr. Zilahy Lídia 2001-ben -- Kiss Attila szerint.
Azt tudjuk, hogy az idő elteltével
egyre jobban kopik az emlékezetünk, kivéve, ha nem is törekszünk az eredeti
cselekmény-történet pontos felidézésére, lásd pl. a horgásztörténetek
igazságtartalmát.
Tudjuk, hogy a halak milyen közegben nőnek legjobban? Az
emlékezetben!
Következzék egy idézet a Juhászok, betyárok,
garabonciások című könyvből, ami a helytörténet-, néprajz- és általános
történelem szempontjából is nagyon fontos, ráadásul Borzsák Endre török
nyelvtudását is bizonyítja.
„1945 tavaszán két kipusztuló félben lévő őshonos
magyar fürtös juhot bízott rá a Néprajzi Múzeum. Úgy sikerült
megmentenie az állatokat, hogy a családi ékszereket feláldozva visszavásárolta
a juhokat, az azokat hadi zsákmányként eltulajdonító szovjet katonáktól. Ebben
nagy segítség volt a török nyelvtudása.” „Szovjetunióba való
kényszermunkára hurcolástól -- több száz szerencsétlen monori közül -- talán
csak ő menekült meg. Az itt állomásozó szovjetparancsnokság, azért nem
vagoníroztatta be, mert tolmácsként használta: közvetített az egymás szavát nem
értő orosz és türk nyelvű katonái között"
Úgy látom, hogy az eltelt 15 esztendő
alatt senkinek sem tűnt fel, hogy a Monoriak az előbb említett mesében
az állítólagos kun települések útvonalán MÉNest hajtottak. Mivel népmeséről van szó, aminek a forrása és
keletkezése ismeretlen, lehetséges, hogy a dr. Zilahy Lídia által lejegyzett
népmese a MÉNurak vagy éppen a MÉNőrők történetét
dolgozta fel a számukra ismert uralkodó és települések behelyettesítésével? A Ménurak-Ménőrök
megegyeznek a mesében említett Monar nemzetséggel? Halász János
a Ménur-Ménőr névmagyarázat megalkotója nagyrészt nem Magyarországon megjelent könyvekből dolgozott,
ezt vetítette ki Monorra. A képen látható könyv, a Püski könyvesboltokban talán még kapható, de nagyobb eséllyel kereshetjük az antikváriumokban.
A magyar nyelvet „szigetnyelvként” elkönyvelők sajnos
már több évszázada nem akarják, hogy csak egy lépéssel is továbbjussunk az igazság
felé, az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomása, majd a német nacionalizmus (Az árja német faj keresése közben jelentős leletek kerültek elő a ragozó nyelvet beszélő őslakosoktól, de ők is rájöttek, hogy sem genetikai sem nyelvrokonság nem áll fenn: sumer-német. A további kutatásokat is megpecsételte a nacionalizmus vádja, miközben a múlt kutatása, megismerésének igénye természetes emberi tulajdonság) majd a
szovjet megszállás sem engedte, hogy ilyen kutatások kezdődjenek, de az un.
rendszerváltozás sem hozta meg a kívánt fordulatot. A világban jelenleg zajló folyamatok sem kedveznek az egykor ragozó nyelvet beszélő, valamilyen szinten rokon nemzetségek kutatásához. (lásd a nemrég történt, élőben közvetített, közel-keleti műemlék rombolásokat) Halász János kutatásairól most csak röviden írtunk, a téma kimeríthetetlensége miatt erre egy másik írásban később visszatérünk majd.
A mesében szereplő állítólag kun eredetű Orgovány névről azt írja Kiss Lajos, hogy valószínűleg orgonával benőtt
területet jelent, ezzel csak az a baj, hogy Bálint gazda szerint
viszont, jóval később került Magyarországra, mivel nem őshonos. A
kunok idején még nem volt nálunk orgona, ez kicsit más illatfelhőbe öltözteti a történetet. Ráadásul kezdetben nem is orgonának hívták.
Csak
hangosan gondolkodom; miközben az orgonát tudósaink szó nélkül elfogadják, a
bizonyítottan még a Kárpát-medencén kívülről ismert és jelképvilágunkban használt
tulipánt nem (Kazán-szoros), a rózsával is hasonló a helyzet.
Növénykedvelőknek az orgonáról: „A név elég lassan
nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben
megjelent Magyar Fűvészkönyvben még lilának nevezte a mai orgonát
- a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult
eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény.
Valószínűleg a Balkán-félszigetről
származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá
az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben
virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú
cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos
faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott.”
Ettől függetlenül az orgovány szó még lehet kun eredetű, de nem az általunk orgonának hívott növényt jelenti. A Merzsa (Merzse-mocsár) rét ma is létezik Bp.17. kerületében, a Zsarókahegy Üllőn található, a Tunguzt csak ebből a meséből ismerjük, az útvonalból következtetve Péteri környékére eshetett, Mádi valószínűleg később a tulajdonosáról kapta a nevét, a Zsiger valóban török szó, a Baltás-erdő nevet ma is hallani, későbbi térképen olvasható, kialakulásáról pontos adatunk nincs.
Érdemes megjegyezni, ha napjainkban egy elhagyatott
helyen orgonabokrot látunk, akkor ott régi tanyahely vagy temető lehetett, mert a vidéken élők kedvelt növényévé vált ez a kellemes illatú, szép növény.
Váratlan fordulat: létezik őshonos orgona, egészen pontosan a jósika orgona, szereti a hűvös, nedves élőhelyeket, és jóval később virágzik, mint a megszokott "kerti orgona", mivel Erdélyben és a keleti-Kárpátokban őshonos, így figyelmen kívül hagyása, különösen sértő volna.
Itt azt is megtudhatjuk miért lett Jósika orgona (Már csak azt kellene tudnunk, hogy miért orgona. . .?)
http://erdely.ma/kornyezetunk.php?autoid=58138&cim=viragok_vilaga_a_bihari_hegyekben_video&day=18&id=53753&month=02&what=archivum&year=2010
"Itt járt Mátyás király." 👍
VálaszTörlés