Monoldal, a Monori Ménúrfiak kiadványa, helytörténet egy oldalon, de nem egyoldalúan: A csillárkamoszatok a Kis-tó régi-új lakói (2014-2017-2021)

Mai írásunk az 5. volt a Monoldal megjelenések közül, egyes részleteiben tartalmaz kiegészítéseket, de már készül a 2. rész!

Már a Vince István által indított monori Kis-tó honlapon és később a facebook oldalán is csináltam “közvélemény kutatást”, hogy miért tűnt el a tóból a “hínár”? (Kiegészítés, 2017.: ma már hihetetlen, de volt ilyen időszak) Talán nem mindenki tudja a monori Kis-tó facebook oldalt Vince Istvánnal közösen szerkesztjük:

https://www.facebook.com/monori.kisto

Kép: csillárkamoszat nagyított képe

Idősebbek még emlékeznek arra, hogy a tó közepén végig egy sávban (kivéve a régi “fürdőpartot”, ami most a hajómodell-kikötő) kb. 1/3 szélességben egy áthatolhatatlan “hínármező” lebegett.

A 2000 évek elejére teljesen eltűnt a “hínármező”, az eltűnés pontos okát azonban nem sikerült megtudni. Több lehetőség is felmerült, de új ötleteket is szívesen fogadok.

· A horgászok kihúzták? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna, ráadásul a víz közepén nem zavarta, hanem inkább segítette a horgászokat, ma már tilos a horgászat!)

· A fürdőzők kihúzták? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna, fontos, hogy akkor még lehetett fürödni a tóban, ma már tilos!)

· A vízimadarak megették? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna és pl. a hínáros víziboglárka -- mint minden boglárkaféle -- enyhén mérgező, ezért valószínűleg a madarak is kerülik, szóval az emlegetett “hínár” fajtája is befolyásolja a választ)

· A tóba illegálisan telepített, kimondottan növényevő halak (pl. amur) kiették? (De akkor a többi vízinövény miért burjánzott?) Több helyről hallottam, hogy volt (illegális) amur telepítés, de én nem hallottam, hogy később bárki fogott volna.

· A vízminőség romlása okozta az eltűnésüket? (az átlagos vízinövények nem túl kényesek, sőt bizonyos bomlásból származó szerves anyagok csak segítik a növekedésüket, azóta tudjuk, hogy kivéve a csillárkamoszat. . .)

· Az egyre terjedő nád és gyékény egész egyszerűen elvette az élőhelyét? (ez szemmel látható volt, de pont ahol korábban a “hínármező” volt ott maradt még szabad vízfelület)

Mivel gyerekkoromból csak homályosan emlékszem a “hínárra” így a pontos fajtáját egészen tavalyig én sem tudtam, kivéve az apró fehér virágú hínáros víziboglárkát, amit a többivel nehéz összetéveszteni)

Szóval a mai nap azt mondhatom, hogy az eddig felsorolt okok összessége okozhatta a “hínármező” eltűnését, külön-külön valószínűleg nem volt akkora hatásuk, hogy “nyomtalanul” eltűnjön a “hínármező”.

(Kiegészítés: 2017. érdekes fordulatot hozott, a korábbi években már kisebb telepekben megjelenő fésűs békaszőlő több négyzetméteres telepeket alkot, de egészséges. Ami aggasztó, hogy a csillárkamoszatot belepte egy másik faj, amitől kis túlzással “átokhínárnak” tűnik, ki tudja, hogy meddig bírja ezt az állapotot, de nem kizárt, hogy korábban is ez okozta a “hínár” eltűnését a tóból!)

Nagyon remélem, hogy olvasóim közül sokan kijárnak a tóhoz, ők talán már észrevették, hogy a tavaly (2015.) újra megjelent a “hínármező” és idén szinte a teljes tófeneket belepte. Ez sok szempontból jót jelent, talán csak “mi” hajómodellezők nem örülünk neki, mert a nyáron elpárolgott víz miatt a mély merülésű vitorlásaink felülnek, beakadnak. (lásd VITÉZ KASZALA KÁROLY MODELLEZŐ KÖR) Ez a jelenség néha az igazi hajósokat is komoly feladat elé állította.

Vitorlás hajómodellek a tóban

(2016. júliusa érdekes fordulatot hozott, néhány nap alatt 30 cm-rel nőtt a vízszint, csak bent tartani nem tudjuk. . . ennek részleteit később tárgyaljuk.)

Kép: a partra húzott, még zöld csillárkamoszat, nyár végére a tó vize erősen besötétedik (“teásodás”), de attól még a csillárka épen és egészségesen ott van a fenéken.

(Minden kép kattintással nagyítható!)

Rideg Sándor, Sámson című életrajzi ihletésű regényében, több Monor környéki, helytörténeti részletet olvashatunk, ez most pont ide illik:

“Akkoriban-e vagy később történt, nem tudom bizonyosan, fürödni voltam, és a tó közepén hínárba keveredtem, már összecsapott fejem fölött a víz, többször a mélységbe buktam, pillanatonként száz iszonyat emelt a mélyből a magasba. Amíg a legrondább halállal viaskodtam, a parton tömegesen álltak emberek, megmentettek volna, ha egyet kiálltok, én nem akartam, s nem is tudtam volna segélyért kiáltani, mert akkoriban, úgy véltem, hogy minden emberben egy csendőr lakik, és semmit sem kívántam megköszönni nekik: az életemet sem. Végül egy nádszál mentette meg az életem, amibe megkapaszkodtam.” Forrás: Rideg Sándor, Sámson, 162. oldal) A pontos dátum nem derül ki, hogy mikor történt az eset, de nagyjából az 1910-es évek végén, ekkor már jól kirajzolódik R. S. pillanatnyi rendszer iránti gyűlölete, amit számára a csendőrség testesített meg, és a gazdák, ahogy azt a filmben is láthattuk. . . (Rideg Sándor által említett, környékbeli helynevek bemutatására indítottam egy sorozatot: https://monoldal.blogspot.com/2022/03/monor-kornyeki-helynevek-rideg-sandor.html

Azt nem tudjuk, hogy a regénybeli Sámson hol keveredett a “hínárba” de mivel a könyvében többször említi a vasúton túli területeket, így akár a Kis-tó is lehetett.

Itt olvasható Rideg Sándor életrajza, amiből ugyan kimaradtak a Monoron töltött évei, de hátha lesz végre egy tettre kész monori tanuló, aki a nyári szünetben kijavítja ezt a hibát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rideg_S%C3%A1ndor

Hasonlóan nyomasztó, nehezen feledhető élményről számolt be a monori K. T. aki a Kis-tavat szerette volna átúszni az 1980-as évek elején, és szintén a “hínármező” állta útját. A 2014-es felújítás óta tilos a fürdés a tóban!

Visszatérve 2016-ba, folytassuk a kutatást:

a jelenlegi “hínár” nem más, mint a csillárkamoszat,

ami kizárólag tiszta vizekben telepszik és szaporodik. A monori Kis-tó vize a nyári kánikuláig általában kristálytisztaságú, ahogy a lenti kép is mutatja, le lehet látni a fenékre.

Ha a fenti videó nem indul el, akkor később megpróbálom kijavítani a hibát, ez az első videós szemléltetésem a blogon. . .

Aki eddig eljutott az olvasással, kérem ne hagyja abba, mert új tudással lesz gazdagabb!

A csillárkamoszatokról

Filarszky Nándor Chara (csillárka) moszatokról írt előszavában (1893) leírja, hogy ezek a növények a magyar botanika (növénytan) által kevéssé bemutatott növények közé tartoznak, miközben elég gyakoriak, szabad szemmel jól láthatók és már a könyv megjelenésekor is sok ismeretünk volt róluk. Azt már én teszem hozzá, hogy moszatokról írt előszavában (1893) leírja, hogy ezek a növények a magyar botanika (növénytan) által kevéssé bemutatott növények közé tartoznak, miközben elég gyakoriak, szabad szemmel jól láthatók és már a könyv megjelenésekor is sok ismeretünk volt róluk. Azt már én teszem hozzá, hogy az azóta eltelt több mint száz év alatt sem sokat bővült a tudásunk, mert Magyarországon szinte mindenki Filarszky Nándor munkáját tekinti forrásnak -- ezek szerint valóban alapművel van dolgunk!

(Kiegészítés 2018.: véletlenül derült fény arra, hogy Filarszky Nándor leszármazottai Monoron élnek, és ismerjük egymást évek óta, csak a családnév valahogy kiment a fejemből. . .)

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek ajánlom a teljes könyv olvasását, amit ezen a címen érhetnek el:

http://real-eod.mtak.hu/1482/

Senki se gondolja, hogy kizárólag, száraz, nehezen olvasható lehet egy ilyen összefoglaló munka – néhol regénybeillő tájleírások vannak fűszerezve a 19. század ma már régiesnek tűnő szavaival, írásmódjával. Igazán élvezetes!

Idézetek a könyvből (a szóhasználat és a helyesírás eltér a ma megszokottól):

A CHARA-FÉLÉKRŐL ÁLTALÁBAN.

Előfordulás, gyűjtés, vizsgálás, meghatározás stb.

A Chara-félék (Characeae) édesvízi, félig sósvízi és sósvízi növények ; testök telepet alkot, mely chlorophyllban gazdag, tagoltsága szabályos és mely chlorophyllban gazdag, tagoltsága szabályos és a magasabbrangú növények testéhez hasonló. A síkság és a hegyek álló, vagy lassan folydogáló vizeiben egyaránt elfordulnak, rendszerint nagyobb mennyiségben együttesen élnek, egész vízalatti zöld növénygyepeket alkotnak, és csak ritkán találni egyes fajokat szálanként is, részint más Chara-félék, részint más vízi növények között. Termőhelyök a legtöbb esetben nem állandó, mert miként a többi Algák, úgy a Chara-félék is egyszer itt, másszor ott ütik fel tanyájukat ; gyakran keressük őket sikertelenül olyan helyeken, hol még az elöző évben szépen tenyésztek és rájok bukkanunk önkéntelenül olyan vizekben, melyekben azelőtt talán soha sem láttuk. A termőhelyek természete és sajátságai, változásai, a víz állása és sok más és más körülmény vagy elősegíti tenyésztésöket, vagy akadályozza terjedésöket, vagy egészen meg is semmisíti őket.

Némelykor egy helyen a Chara- féléknek a nyomát évekig sem látni, de azután kedvező tenyészeti körülmények beálltakor ismét előtünnek, hogy díszei legyenek az azelőtt puszta, vagy más vízi növényektől elfoglalt termőhelynek. (pl. a monori Kis-tóban, a frissítő kotrás előtt csak néhány szálat lehetett találni, miközben most szó szerint vízalatti gyepként zöldül, T.G. 2014.)

Csak olyan vizek Chara-vegetácziója állandó, melyek változásoknak úgy szólván nincsenek alávetve. A Chara-félék szeretik a tiszta és a más moszatoktól, vagy vízi növényektől még el nem lepett helyeket, és élénken tenyésznek mindaddig, míg hatalmasabb vagy szaporább növények el nem nyomják őket. Mélyebb és sekélyebb vizekben egyaránt elfordulnak, de mégis Chara-fajokban majdnem leggazdagabbak az utak, különösen a vasutak mentén húzódó árkok és pocsolyák. Piszkos, szerves részeket oldva tartó, tehát úgynevezett rothadt vizekben a Chara-félék nem tenyésznek. Chara-féléket egész nyáron találni; mindazáltal vannak egyesek, melyek már kora tavasszal, és mások, melyek csakis ősszel jutnak teljes kifejlődésre. Némelyek a hó alatt, vagy a hó olvadásakor már ivarérettek ( Tohjpella intricata, Nitella capitata), mások késő ősszel, sőt a tél beálltakor is ivarzásban vannak még (Nitella temvissima, Chara teauispina) és ismét mások csaknem az egész vegetáczió alatt folyton fejlődnek. A legtöbb Chara-féle növény a tél beálltakor teljesen elpusztul és csak a vizek fenekére sülyedő spórák maradnak vissza, hogy belőlük az új vegetáczió beálltakor, természetesen kedvező körülmények között, ismét új telepek keletkezzenek (egy éves Chara-félék). Csak kevés faj kitartó annyiban, hogy telepök egyes részei télen át is épen maradnak, a melyekből azután ivartalan utón ismét új meg új egyének (Ch. hispida) fejldnek. Csak kevés faj kitartó annyiban, hogy telepök egyes részei télen át is épen maradnak, a melyekből azután ivartalan utón ismét új meg új egyének (Ch. hispida) fejldnek. A Chara-félék gyűjtése korántsem oly könnyű és egyszerű, mint a más növényeké. A legtöbbnek felette törékeny, gyenge telepe nagy vigyázatot és óvatosságot kiván. Hol puszta kézzel könnyen hozzáférhető, ott nagy nehézségbe épen nem kerül szép, teljes telepeket az iszapból kiemelni. Kis hengerüvegekben a Chara-félékből gyűjteményt csinálni igen könnyű, könnyebb, mint őket szépen szárítani ; kevesebb időbe is, de annál több költségbe kerül. Chara-félékből szép és tartós mikroszkópi készítményeket elállítani nehezebb, mert némi jártasságot kiván már maga a praeparálás. A Chara- félék behatóbb vizsgálására és helyes meghatározására mindenkor mikroszkóp szükséges. A 200-szoros nagyítást adó mikroszkópi lencsék a legtöbb esetben megteszik már a kellő szolgálatot.