Megjelent a Cserhátalja nevű folyóiratban 1946 december 15-én, vasárnap.
Figyelem! Ez a cikk csak vicc, megsértődni tilos!
-- Olvasható az eredeti, forrásként használt újságcikk elején.
Ma, 2022 márciusában mi már rálátunk az eltelt 80 esztendő történéseire, én azt mondanám, hogy közel sem vicc az egész történet! Kedvem volna a "Mire gondolt a költő" című sorozatunkban kielemezni, csak időm nincs rá. . .
Korabeli idézeteinknél megszokhatták, de azért újra elmondom: a helyesírás és a szóhasználat eltér a maitól, mert a történet 1946-ban jelent meg!
Szívesen betettem volna az eredeti újságból kimásolt képet -- nekem egyszerűbb lett volna -- de rettenetes minőségben került hozzám, élvezhetetlen és olvashatatlan állapotban, ezért írtam (be) nem kis munkával.
Érdekes, hogy a mondatvégi írásjelek közül a pontot szóköz nélkül, de a felkiáltó és kérdő jelet szóközzel írták, a kettős gondolatjel az én "imidzs-em" része. . .
Két világjáró kalandjai Monoron (1946)
"Mr. Copas a világhírű amerikai utazó és oroszlánvadász, valamint hű kísérője és társa, a texasi Teddy de Teddoda, világjárásuk közben Monorra is elérkeztek. Hajójuk a külső gombai folyam végében vetett horgonyt. Amint a hajó megállott körülnéztek.
-- Well, -- mondta Mr. Copas -- azt hiszem Teddy nagyon különös helyre érkeztünk. A térképen szárazföldnek van feltüntetve, de úgy látom, ez itt egy sziget-világ. Minden ház külön szigetre épült s köztük mindenütt víz folyik.
-- Azt hiszem, leereszthetjük a gumicsónakot s felhúzhatjuk a gumicsizmát -- intett Teddy fejét vakarva. Így is tettek. Beraktak a csónakba egyheti élelmet, fegyvereket, lőszert, mentőládát, pár üveg wiskyt, egy dugóhúzót és egy mentőövet.
-- Go (?) -- mondta Mr. Copas.
-- Okay -- felelte Teddy.
Kedvező keleti szélben öt csomó és három görcs sebességgel elindultak. Baj nélkül jutottak el egy nagy szigetig, amin töméntelen bennszülött hadonászott, ordítozott és verekedett.
-- Well -- mondta Mr. Copas -- itt valami nincs rendben.
Vedd elő a pisztolyokat én pedig megkérdezem mi van itten.
Ezzel elővette vízhatlan zsákjából mindentudó szótárát (Popper nyomda kiadás, 1946, 36,000 példány, ára 4,50, részletre 5,50, átvételkor fizetendő 4,50.) Odaintett egy bennszülöttet, aki felvilágosította, ez itten a piac. Majd kihúzta öklét egy zöldségárus gyomrából és a csónakra mutatva megkérdezte:
-- Hogy ez ?
-- Nem eladó, -- felelte Mr. Copas.
-- Szóval nem mondja meg az árát, mert fél a rendőrtől ! Aljas, piszkos feketéző ! Ezzel már neki is rontott. Nagy csődület támadt, a két idegent pillanatok alatt leteperték és már csak a rendőr(törzs)főnök előtt tértek magukhoz. Ott aztán nagynehezen tisztázták magukat, de mire kijöttek öreg este lett. Fájó csontjaikat tapogatva gyakran ugráltak szigetről szigetre, zseblámpájukkal világítva, mert csónakjukat ott fogták bűnjelnek s csak holnap fogják visszakapni, ha minden részlet tisztázódott.
-- Szomjas vagyok -- mondta Mr. Copas. -- Íme itt egy kút -- felelte Teddy, a kút azonban nem működött.
-- Elvesztünk ! Nincs ivóvíz ! Mr. Copas elővette a barométert.
-- Hét óra. Reggelig itt nem találunk újabb kutat. Gyere keressünk valami szigetet éjszakára. Így értek a Lenin folyó és a Petőfi folyó találkozásához, ahol gázlót találva átkeltek. De még itt sem értek át teljesen, mikor Teddy egy keresztben lévő fatörzsben elvágódott és eltűnt a Földszínéről.
-- Csapdába esett -- kiáltott Mr. Copas és csak hosszas keresés után találta meg Teddyt egy mély árok tövében.
-- Élsz még Teddy ?
-- Élek, hogy az a . . . Húzzon ki innen ! Miután kihúzta a gödörből, leültek pihenni a fatörzsre. Amint így ültek felettébb furcsa dolgot vettek észre. A folyók partján elektromos lámpák gyulladtak ki s utána újra elaludtak. Majd újra meggyúltak s újra kialudtak. Ez a tünemény még sokszor megismétlődött.
-- Wel -- mondta Mr. Copas -- ezek morse-jelek, biztosan a bennszülöttek nyelvén szólnak.
No, came on ! -- Csoda egy ország ez, -- feleli Teddy -- felkászálódva -- ide se jövök többet. Sok viszontagság után újabb tömegbe kerültek s már be is sodorták őket a moziba. amerikai filmet adtak Teddy elismerően felkiáltott : Ez az a film, amiről nagyapám annyit mesélt ! A film nagyon érdekes volt, folyton esett az eső, a képek közé számok keveredtek, néha a lónak a hátulja volt alul s a lába fölötte, néha a film visszafelé szaladt. Nagyon élvezték volna, de folyton zavarta őket, hogy a hátukra, nyakukra folyton valami hegyes törmelék hullott. Hátranéztek s látták, hogy a mögöttük ülő bennszülöttek a szájukból köpik azokat. Egyet kézbevettek, az egyik sötét szünetben (mert a morzézés itt így tartott) megnézték. Mr. Copas elővette mindentudó könyvét s abból meghatározta a zseblámpa fénye mellett, hogy ez az úgynevezett tökmag és napraforgómag héja, ami a bennszülött lakosság főtáplálékát adja. Mire az előadásnak vége lett megjelentek a keleti égen az első napsugarak. a két világjáró örömmel, felszabadultan ment a csónakért, amit azonnal meg is kaptak, teljes erővel eveztek vissza a hajóra. Miután lezavarták a hajóról a motorokat és egyéb berendezést leszerelő bennszülötteket, mindent helyrehoztak, felszedték a horgonyt és északnyugat felé elvitorláztak. Mr. Copas a biztos hajóról visszatekintve még megjegyezte :
-- Well, szerencsésen megmenekültünk !
Szombathy István"
Észrevételeket szívesen fogadok!
Tóth Gábor
2022. március
A Monoldal fő támogatója a 2021-ben 35 esztendős
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése