Az első két rész tartalmát összefoglalva: kutatásaim során feltűnt, hogy Dr. Halász Orbán monori vadász beszámolójából hiányzott a fácán, ami manapság a vadászok egyik jelképállata, kiderült, hogy nem őshonos hazánkban, de egyik fajtája valószínűleg a középkortól megtalálható Európában -- így lehetséges, hogy Kárpát medencében is -- a későbbi, más fajta (ma ismert) fácán betelepítési ideje ismerhető, sőt nagyjából egybeesik a vizsgált vadászati beszámolóval.
A fenti listán szereplő állatok nagy része ma már védett!
A fenti kép azt bizonyítja, hogy a Monor-Pilis-Vasad vadászterületen sem lőttek fácánt, (közös fenntartó) az alatta lévő más helyszínen (Gáta) viszont a harmadik legnagyobb számban lőtt vad közt szerepel.
Miért nem lőttek fácánt 1881-83 között Monor környékén?
-- Monor környékének gyér aljnövényzete lehet az ok?
-- Korábban túlvadászták a fácánt és megcsappant az egyedszáma?
A növényzet, és annak hiánya lehetséges ok, mert ahogy a korábbi részben olvashattuk, a fácán a bokros, ligetes-fás, ivóvizet is adó területet szereti. A környéken akkoriban a legeltetés még jellemző volt, aminek egyik következménye, az aljnövényzet eltűnése. A Monor környéki területek már nem látták el az állatállományt, ezért a Kecskemét melletti Matkópusztán és a Káva melletti Zsigerpusztán béreltek legelőt a monoriak. A témáról bővebben itt olvashatnak: Borzsák Endre: Juhászok, betyárok, garabonciások. . .
Attól tartok a fácán Monor környéki hiányának pontos okát nem fogjuk megtudni, de a fenti híradásból tudjuk, hogy a fácánt vadászati felhasználásra ekkor kezdték el tenyészteni a szomszédos Puszta-Pótharaszton, elképzelhető az is, hogy a meglévő állományt szerették volna keresztezni a tenyésztettel, ezért nem lőtték.
A pótharaszti fácántelep kicsit már kilóg a Monoldal témaköréből, és nem is szeretnék belekontárkodni a csévi helytörténész barátunk Kanczler Klára munkájába, de a nyomokat követve eddig jutottunk.
Az első két rész itt olvasható:
Tóth Gábor 2021. szeptember
