Monoldal, a Monori Ménúrfiak kiadványa, helytörténet egy oldalon, de nem egyoldalúan: Monor település nevének eredetéről (3.) Mesélve a meséről. Igaz mese? Hazug mese?

Mesélve a meséről. Igaz mese? Hazug mese?

(korábbi facebook jegyzet felújítása)

Szolgálati közlemény: az írásban elhelyezett linkek kattintásra működnek, csak óvatosan, olvasás közben ne akadjanak a "világhálóba"!

/A tudomány a pillanat tévedése/ T. G.

A Monori Krónikába nem került bele, -- nagy kár, valószínűleg helyhiány miatt -- hogy miért fordult a kutatás a török nyelvek felé, ez Kiss Attila 2014-ben megjelent írásából derül ki.

· Kiss Attila: Ködbe vesző múlt/A Monor név eredetéről (Monori Múzeumi Füzetek I.) a monori könyvtárban jelenleg még kapható (2015. január), de kölcsönözni is egészen biztosan lehet.

Sajnos Kiss Attila kiadványa -- véleményem szerint -- nem megfelelő címet kapott, ugyanis behatóbban csak -- egyébként Máthé Bertalan által már 1976-ban elvetett -- az Aynard-Enár-Monor névmagyarázat kiszorításával, ezen felül a Smaragdus család történetével és a Monor-Monar-köd elmélet megerősítésével foglalkozik.

(Csak röviden: egyes kutatók, Monor egykori tulajdonosa "Aynard lovag" nevéből eredeztették Monor nevét, Máthé Bertalan a Kárpát-medencében szétszórtan található más Monar-Monor települések (helynevek) miatt rámutatott, hogy ezek nem voltak Aynard birtokok; ezért ezt az elméletet évtizedekkel később elővenni és elemezni teljesen felesleges.)

De, vannak benne jó részletek, korábbi szerzőktől, egy idézet a kiadványból:

„Számunkra a legfontosabbak a Monar „megtelepedéséről” szóló történetek, amelyekre mint monori szájhagyományra elsőként Borzsák Endre utalt. (1962)"

„Egyszer, nagyon régen, amikor a magyarok Árpáddal idejöttek, nem itt feküdt Monor, hanem valahol Gyömrő vagy Maglód tájékán. A mai Monor helyének nagyobbik részén hatalmas turján nevelte a nádat. A partján jó mező volt. Este, ahogy a falu ménese elindult legelni, mindig ebbe az irányba húzódott. Reggel úgy kellett visszahajtani. Egy darabig csinálták ükapáink naponta a hosszú méneshajtást; végre azonban elunták, és a mai Főszögön verték le örökre a sátrat a mocsár egyik nagy szárazulatán, amelynek szélén a lovaik annyira szerettek füvelni. . . Monor letűnt népvilágában kukoricafosztáskor, télen a szérűskerti istállók esti tűzénél így mesélték ezt -- még nem is olyan régen -- a hagyományőrző öregek”

Így hangzik Borzsák Endre leírása, amit én, mint a turjánok szerelmese fájó szívvel olvasok, mert már a nádasból is csak mutatóba maradt itt-ott egy kis folt.

Szóval Borzsák Endre egy legeltető nagyállattartó életmódot írt le, ami mint tudjuk itt nem ért véget (térben és időben sem), mert a monoriak -- még jóval később is -- a Kecskemét melletti Matkópusztán (jelenleg modell- és sportrepülőtér) és a közeli Zsigerpusztán is béreltek legelőt.

Olvassuk Vitálisné dr. Zilahy Lídia által lejegyzett -- halála után -- 2001-ben megjelent történetet:

„A monori református családok körében élő szájhagyomány szerint a Monar nemzetségbeliek „Liliomos” (Nagy) Lajos király uralkodása alatt a Székelyföldről az Orgovány, Tunguz, Zsiger és Monar területén szállásoltak. Végleg Zsigeren és Monaron telepedtek meg. és „Eleink nagy méneshajtásokat végeztek. Ekkor még. . . elbeszéléseik szerint sátrakban éltek. A ménest Orgoványtól a Merzsa réten, Zsaróka hegyen, Tunguzon, Mádin, Zsigeren, a mai Monoron és Monorierdőn át a mai Baltás erdőig hajtották. Csak később telepedtek meg Monoron”

Ebben egy hibát találtam -- amit egyébként én is elkövettem tíz éve, amikor a Mádi helynevet nem ellenőriztem -- a Mádi valószínűleg (később) a tulajdonosról kapta a nevét, ezért a “Liliomos király” idejében nem így ismerhették.

Lehetséges, hogy ennek a családnak a neve jelenik meg a helynévben, de ez további kutatást igényel: (https://www.geni.com/people/M%C3%A1dy-Lajos/6000000017873149233)

A többi helynév is csak a II-III. katonai felméréseken jelenik meg, vagy még később, vagy sehol pl. a Tunguz.
A Tunguz szó Monor környéki kapcsolatáról semmilyen más forrást nem ismerünk. De, ha valakinek van róla tudomása, kérem, jelentkezzen!

Már a Monar nemzetség elnevezés is elég kétséges, ezt a történetet leszámítva máshol ez sem jelenik meg.

Ha valakinek mégis tudomása van ilyen forrásról, kérem, jelentkezzen!

-- A kérdésem, úgy általában: a már letelepült nemzetségek-tulajdonosok után kapták a települések a nevüket vagy a később beköltöző nemzetség-tulajdonos vette- e fel a meglévő település nevét?

Köd előttem vagy köd utánam? Ha viccelhetek kicsit. . . Nem mindegy.

-- További kérdéseim: ha a Monar nemzetségbeliek Székelyföld felől jöttek, akkor ők lehettek az erdélyi Monor-Monar őslakosai?
-- Ha Monar nemzetségként érkeztek, akkor ők hozták a Monar szót, ők nevezték el a települést?
-- A mese gyanús részletessége feltűnő, ugyanis Monor-Monar jelenleg ismert legelső említése 1398-ból származik, ahol Maróthi János székely ispán többek között Monar-t is megkapja, mintha ez is az erdélyi kapcsolatot sugallná.

Érdekes, hogy a történetet elsőként lejegyző Borzsák Endre, aki több török (türk) nyelven beszélt, nem ismerte fel a fent említett településnevek török-kun eredetét! Bár, ahogy látjuk az ő történetében még nem is szerepelnek azok a bizonyos kun eredetű helynevek. . .

Talán azért, mert a történetet később színezték ki, és nem is voltak benne az említett települések?

A Vitálisné dr. Zilahy Lídia által lejegyzett történet annyira részletes, már szinte „szájbarágós”, hogy emiatt válik gyanússá. Véleményem szerint, a népmese a lejegyzés pillanatában is élt, így kerültek bele a korábban nem is hallott részletek.
Borzsák Endre 1962-ben mesélte el saját lejegyzését, Vitálisné dr. Zilahy Lídia 2001-ben -- Kiss Attila szerint.

Azt tudjuk, hogy az idő elteltével egyre jobban kopik az emlékezetünk, kivéve, ha nem is törekszünk az eredeti cselekmény-történet pontos felidézésére, lásd pl. a horgásztörténetek igazságtartalmát.

Tudjuk, hogy a halak milyen közegben nőnek legjobban? Az emlékezetben!

Következzék egy idézet a Juhászok, betyárok, garabonciások című könyvből, ami a helytörténet-, néprajz- és általános történelem szempontjából is nagyon fontos, ráadásul Borzsák Endre török nyelvtudását is bizonyítja.

„1945 tavaszán két kipusztuló félben lévő őshonos magyar fürtös juhot bízott rá a Néprajzi Múzeum. Úgy sikerült megmentenie az állatokat, hogy a családi ékszereket feláldozva visszavásárolta a juhokat, az azokat hadi zsákmányként eltulajdonító szovjet katonáktól. Ebben nagy segítség volt a török nyelvtudása.” „Szovjetunióba való kényszermunkára hurcolástól -- több száz szerencsétlen monori közül -- talán csak ő menekült meg. Az itt állomásozó szovjetparancsnokság, azért nem vagoníroztatta be, mert tolmácsként használta: közvetített az egymás szavát nem értő orosz és türk nyelvű katonái között"

Úgy látom, hogy az eltelt 15 esztendő alatt senkinek sem tűnt fel, hogy a Monoriak az előbb említett mesében az állítólagos kun települések útvonalán MÉNest hajtottak. Mivel népmeséről van szó, aminek a forrása és keletkezése ismeretlen, lehetséges, hogy a dr. Zilahy Lídia által lejegyzett népmese a MÉNurak vagy éppen a MÉNőrők történetét dolgozta fel a számukra ismert uralkodó és települések behelyettesítésével? A Ménurak-Ménőrök megegyeznek a mesében említett Monar nemzetséggel? Halász János a Ménur-Ménőr névmagyarázat megalkotója nagyrészt nem Magyarországon megjelent könyvekből dolgozott, ezt vetítette ki Monorra. A képen látható könyv, a Püski könyvesboltokban talán még kapható, de nagyobb eséllyel kereshetjük az antikváriumokban.

A magyar nyelvet „szigetnyelvként” elkönyvelők sajnos már több évszázada nem akarják, hogy csak egy lépéssel is továbbjussunk az igazság felé, az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomása, majd a német nacionalizmus (Az árja német faj keresése közben jelentős leletek kerültek elő a ragozó nyelvet beszélő őslakosoktól, de ők is rájöttek, hogy sem genetikai sem nyelvrokonság nem áll fenn: ~~sumer-német.~~ A további kutatásokat is megpecsételte a nacionalizmus vádja, miközben a múlt kutatása, megismerésének igénye természetes emberi tulajdonság) majd a szovjet megszállás sem engedte, hogy ilyen kutatások kezdődjenek, de az un. rendszerváltozás sem hozta meg a kívánt fordulatot. A világban jelenleg zajló folyamatok sem kedveznek az egykor ragozó nyelvet beszélő, valamilyen szinten rokon nemzetségek kutatásához. (lásd a nemrég történt, élőben közvetített, közel-keleti műemlék rombolásokat) Halász János kutatásairól most csak röviden írtunk, a téma kimeríthetetlensége miatt erre egy másik írásban később visszatérünk majd.

A mesében szereplő állítólag kun eredetű Orgovány névről azt írja Kiss Lajos, hogy valószínűleg orgonával benőtt területet jelent, ezzel csak az a baj, hogy Bálint gazda szerint viszont, jóval később került Magyarországra, mivel nem őshonos. A kunok idején még nem volt nálunk orgona, ez kicsit más illatfelhőbe öltözteti a történetet. Ráadásul kezdetben nem is orgonának hívták.

Csak hangosan gondolkodom; miközben az orgonát tudósaink szó nélkül elfogadják, a bizonyítottan még a Kárpát-medencén kívülről ismert és jelképvilágunkban használt tulipánt nem (Kazán-szoros), a rózsával is hasonló a helyzet.

Forrás: http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/majus/orgona.html

Növénykedvelőknek az orgonáról: „A név elég lassan nyert polgárjogot, mert Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály az 1807-ben megjelent Magyar Fűvészkönyvben még lilának nevezte a mai orgonát - a francia elnevezése (lilas) után -, de ez a névhonosítás nem bizonyult eredményesnek. Bármilyen furcsa, az orgona hazánkban nem őshonos növény. Valószínűleg a Balkán-félszigetről származik, és onnan került Törökországba. Csak a 16. században figyeltek fel rá az ott járó kutatók; a szultán udvarából hozott orgona először 1589-ben virágzott Busbecq követ bécsi kertjében. Erősen őrizhették a szép virágú cserjét, mert csak sokára vált ismertté. Igazi "virágkorát" a biedermeier korban élte, amikor számos faja, fajtája és kultúrváltozata egy kertből se hiányozhatott.”
Ettől függetlenül az orgovány szó még lehet kun eredetű, de nem az általunk orgonának hívott növényt jelenti. A Merzsa (Merzse-mocsár) rét ma is létezik Bp.17. kerületében, a Zsarókahegy Üllőn található, a Tunguzt csak ebből a meséből ismerjük, az útvonalból következtetve Péteri környékére eshetett, Mádi valószínűleg később a tulajdonosáról kapta a nevét, a Zsiger valóban török szó, a Baltás-erdő nevet ma is hallani, későbbi térképen olvasható, kialakulásáról pontos adatunk nincs.

Érdemes megjegyezni, ha napjainkban egy elhagyatott helyen orgonabokrot látunk, akkor ott régi tanyahely vagy temető lehetett, mert a vidéken élők kedvelt növényévé vált ez a kellemes illatú, szép növény.

Váratlan fordulat: létezik őshonos orgona, egészen pontosan a jósika orgona, szereti a hűvös, nedves élőhelyeket, és jóval később virágzik, mint a megszokott "kerti orgona", mivel Erdélyben és a keleti-Kárpátokban őshonos, így figyelmen kívül hagyása, különösen sértő volna.
Itt azt is megtudhatjuk miért lett Jósika orgona (Már csak azt kellene tudnunk, hogy miért orgona. . .?)

http://erdely.ma/kornyezetunk.php?autoid=58138&cim=viragok_vilaga_a_bihari_hegyekben_video&day=18&id=53753&month=02&what=archivum&year=2010