2021. március 31., szerda

Monor település nevének eredetéről (1.) A nyelvkutatás útelágazásai (. . .-2016-2021)

Ne feledjék, a cél egy szó: Monor!

(korábbi facebook jegyzet felújítása)

Évek óta kerülgetem, vagy inkább kerülöm a most mégis sorra került témánkat -- mert sokan “lerágott csontként “ gondolnak rá -- a Monoldal ezzel szemben általában a nem közismert érdekességeket jeleníti meg.

Szóval most következzék a fényesre koptatott csontból a velő!

Azt hozzá kell tennem, hogy megpróbáltam a legegyszerűbb, legérthetőbb módon fogalmazni, idegen szavakat és szakkifejezéseket csak a legvégső esetben alkalmazva, de ez a sorozat így sem egyszerű olvasmány.

Nem a "kész ételt adom", hanem a hozzávalókat, mindenki maga döntse el, hogy mit főz belőle -- de néhány esetben “hangosan gondolkodva” elmondom a véleményem, remélve, hogy ezzel nem befolyásolom a döntésük, de tágítom a tudásuk.

Köszönettel tartozom Csóka Géza barátomnak a Monorierdői Oláh István Népfőiskola egyik alapítójának, hogy az általa írt, hamarosan elkészülő Monorierdő Monográfiához igényt tartott a kutatási anyagomra, ezzel is ösztönözve a munkám. Időközben a monográfia elkészült, a könyvbemutatóval egybekötött előadás 2016. december 3-án 14:00 órától lesz (volt) a monorierdői iskolában, további részletek itt:

A könyvbemutató felhívása:

https://www.facebook.com/events/581066855429757/

A Monoldal beszámolója a könyvbemutatóról:

https://www.facebook.com/notes/monoldal/k%C3%BCl%C3%B6nsz%C3%A1m-cs%C3%B3ka-g%C3%A9za-r%C3%A9gi-%C3%BAjfalu-c%C3%ADm%C5%B1-k%C3%B6nyv%C3%A9nek-bemutat%C3%B3ja/1034586106668834/

Az útravaló

Nem vagyok nyelvész, tulajdonképpen még “tanult” ember sem, de nagyon érdekel a nyelvészet (is), ez számomra többet jelent egy “muszáj” bizonyítvány, diploma megszerzésétől.

Nem köt az iskolában-, egyetemen korlátok közé szorított- és ritkán frissített tananyag, ezzel szemben több oldalról vizsgálom a témát, a megérzéseimre is hallgatok -- ami később sokszor beigazolódik.

A tapasztalataim elsősorban a hasonló szemléletű érdeklődőkkel szeretném megosztani, őket további gondolkodásra hívni.

Ezt az írásom sem akadémiai székfoglalónak szántam, de, nem zárkózom el a „szakemberekkel” való vitától sem, ha érvekkel és nem káromkodással fejtik ki támadásaikat az őket védő falak mögül, mint azt többször láthattuk.

Az átlag monori érdeklődését és olvasottságát ismerve, az érdektelenség nagyobb lesz, mint a vitába szállók tömege, már régen nem itt tartanánk, ha a monori lakosok közt több gondolkodó-, találgató-, kísérletező élne.

Szinte már jelmondatommá vált: aki másol, az legfeljebb “csak” hibázik, de aki “csak” találgat, az már gondolkodik is!

A célom kezdetektől az ügy előre mozdítása volt, kutatásaim során a korábbi kutatások anyagát is elemeztem, ezekből jellemezni lehet a nyelvészet akkori és jelenlegi helyzetét is.

Ha valaki kicsit is foglalkozott nyelvészettel vagy írástörténettel, akkor tudja, hogy például egy szótár elkészítése szinte teljesíthetetlen feladatokat ad egy kutató számára, egy kivételesen hosszú élet munkája is kevés hozzá.

Lásd pl. Rásonyi László turkulógus (1899-1984) egyik sokszor hivatkozott, de akkor még csak kéziratként létező, kun személynevekről készített munkáját, amit végül tanítványa -- Baski Imre -- fejezett be, és úgy tudom, hogy magyarul még mindig nem jelent meg. . .

· Onomasticon Turcium. Turkic Personal Names as collected by László Rásonyi. (Bloomington, Indiana, 2007)

A szótárt vagy annak részeit korábban már bemutatták Szegeden (1997): http://acta.bibl.u-szeged.hu/16588/

Nem véletlenül ezt a szótárt hoztam fel példaként, később még fontos szerepe lesz.

Egy már ismert, lejegyzett nyelv esetén is rengeteg buktató állja utunkat, ha további kutatásba kezdünk.

A következő felsorolás nem csak a magyar nyelvre-írásra vonatkozik, néhány pontja általános érvényességű.

· A középkorból kevés eredeti írásemlékünk maradt (háborúban, tűzben elpusztult vagy szándékosan megsemmisített iratok, oklevelek, de számomra a fára rótt emlékeink hiánya a legfájóbb). A "magyar" ókor tudósaink nagy része szerint nem is létezett. . .

· Nem szándékos hibák (pl. egyszerű elírás).

· A lejegyző szemlélete (milyen irányba vitte kutatást pl. megbízói kérésére, illetve általában a saját szakterületének, érdeklődésének megfelelő megoldást keres -- és véletlen -- általában meg is találja).

· A megörökített személy esetleges tájszólása (gondoljunk csak az e-ö magánhangzók cseréjére vagy a Monoron is használt szóváltozatokra: o helyett u pl. Bokros-Bukros, de mondhatnánk az i-t is pl. kegyelmed-kigyelmed, és a teljesen más hangzású tájszavakról még nem is beszéltünk, de idővel szóba kerülnek majd).

· A lejegyzéstől eltelt idő, azóta kihalt a nyelv, vagy nagymértékben keveredett, torzult emiatt már nincs módunk összehasonlításra.

· Ha például a lejegyzett nyelvhez eredetileg saját írás tartozott megfelelő hangkészlettel, de azt elsorvasztották, és a lejegyzés az arra alkalmatlan -- általában -- latin ABC-vel történt (így jártunk, mi magyarok), a pusztai-sztyeppei rokonainknak a cirill írás jutott. (lásd a Szovjetunió egykori tagállamait).

· A nyelvet lejegyző külföldi volt, a saját -- azon belül is kezdetleges -- helyesírását alkalmazta (szinte az összes korai nyelvemlékünkre érvényes).

· A nyelvet vizsgáló kutató nem beszélte a nyelvet (a kutatás korai időszakára gondolok -- valahol el kellett kezdeni).

· A lehetséges párhuzamok nem kellő mértékű vizsgálata (Monor eddigi névkutatásának egyik hiányossága).

· Ezt tetézi a különféle irányzatok bezártsága, merev hozzáállása.

· Szakmai féltékenység.

És sorolhatnánk még az apró, de bizonyos esetekben fontos részleteket.
Olvasóim hamarosan megláthatják, hogy még egy szó -- Monor -- eredetének-jelentésének vizsgálata is milyen mennyiségű újdonságot adhat, ezért oldalunk vállalásához híven több részletben közöljük.

A felhasznált és ajánlott irodalom a 7 részből álló sorozat végén, valószínűleg egy önálló részben következik majd. (Ezt már egyszer módosítottam, mert 3 részt terveztem, most, ha jól számolom 11! résznél tartok. . .

Az időközben közzétett további részek itt olvashatók:

2. rész:

https://monoldal.blogspot.com/2016/10/monor-telepules-nevenek-eredeterol-2.html

3. rész:

http://monoldal.blogspot.com/2016/10/monor-telepules-nevenek-eredeterol-3.html

4. rész:

http://monoldal.blogspot.com/2016/11/monor-telepules-nevenek-eredeterol-4.html

5. rész:

http://monoldal.blogspot.com/2016/11/monor-telepules-nevenek-eredeterol-5.html

6. rész:

http://monoldal.blogspot.com/2017/04/monor-telepules-nevenek-eredeterol-6.html

7. rész:

https://monoldal.blogspot.com/2017/04/monor-telepules-nevenek-eredeterol-7-uj.html

8. rész:

https://monoldal.blogspot.com/2017/05/monor-telepules-nevenek-eredeterol-8.html

Észrevételeket szívesen fogadok!

Ne feledjék: "A "tudomány" a pillanat tévedése! "

Tóth Gábor, 2021. március 29.

A Monoldal fő támogatója a 2021-ben 35 esztendős

Tóth Karosszéria Monor

https://www.facebook.com/T%C3%B3th-Karossz%C3%A9ria-Monor-T%C3%B3th-J%C3%A1nos-karossz%C3%A9ria-lakatos-mester-299265606750411/?fref=ts

2021. március 30., kedd

A csillárkamoszatok a Kis-tó régi-új lakói (2014-2017-2021)

Mai írásunk az 5. volt a Monoldal megjelenések közül, egyes részleteiben tartalmaz kiegészítéseket, de már készül a 2. rész!

Már a Vince István által indított monori Kis-tó honlapon és később a facebook oldalán is csináltam “közvélemény kutatást”, hogy miért tűnt el a tóból a “hínár”? (Kiegészítés, 2017.: ma már hihetetlen, de volt ilyen időszak) Talán nem mindenki tudja a monori Kis-tó facebook oldalt Vince Istvánnal közösen szerkesztjük:

https://www.facebook.com/monori.kisto

Kép: csillárkamoszat nagyított képe

Idősebbek még emlékeznek arra, hogy a tó közepén végig egy sávban (kivéve a régi “fürdőpartot”, ami most a hajómodell-kikötő) kb. 1/3 szélességben egy áthatolhatatlan “hínármező” lebegett.

A 2000 évek elejére teljesen eltűnt a “hínármező”, az eltűnés pontos okát azonban nem sikerült megtudni. Több lehetőség is felmerült, de új ötleteket is szívesen fogadok.

· A horgászok kihúzták? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna, ráadásul a víz közepén nem zavarta, hanem inkább segítette a horgászokat, ma már tilos a horgászat!)

· A fürdőzők kihúzták? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna, fontos, hogy akkor még lehetett fürödni a tóban, ma már tilos!)

· A vízimadarak megették? (de, az utolsó szálig nehéz lett volna és pl. a hínáros víziboglárka -- mint minden boglárkaféle -- enyhén mérgező, ezért valószínűleg a madarak is kerülik, szóval az emlegetett “hínár” fajtája is befolyásolja a választ)

· A tóba illegálisan telepített, kimondottan növényevő halak (pl. amur) kiették? (De akkor a többi vízinövény miért burjánzott?) Több helyről hallottam, hogy volt (illegális) amur telepítés, de én nem hallottam, hogy később bárki fogott volna.

· A vízminőség romlása okozta az eltűnésüket? (az átlagos vízinövények nem túl kényesek, sőt bizonyos bomlásból származó szerves anyagok csak segítik a növekedésüket, azóta tudjuk, hogy kivéve a csillárkamoszat. . .)

· Az egyre terjedő nád és gyékény egész egyszerűen elvette az élőhelyét? (ez szemmel látható volt, de pont ahol korábban a “hínármező” volt ott maradt még szabad vízfelület)

Mivel gyerekkoromból csak homályosan emlékszem a “hínárra” így a pontos fajtáját egészen tavalyig én sem tudtam, kivéve az apró fehér virágú hínáros víziboglárkát, amit a többivel nehéz összetéveszteni)

Szóval a mai nap azt mondhatom, hogy az eddig felsorolt okok összessége okozhatta a “hínármező” eltűnését, külön-külön valószínűleg nem volt akkora hatásuk, hogy “nyomtalanul” eltűnjön a “hínármező”.

(Kiegészítés: 2017. érdekes fordulatot hozott, a korábbi években már kisebb telepekben megjelenő fésűs békaszőlő több négyzetméteres telepeket alkot, de egészséges. Ami aggasztó, hogy a csillárkamoszatot belepte egy másik faj, amitől kis túlzással “átokhínárnak” tűnik, ki tudja, hogy meddig bírja ezt az állapotot, de nem kizárt, hogy korábban is ez okozta a “hínár” eltűnését a tóból!)

Nagyon remélem, hogy olvasóim közül sokan kijárnak a tóhoz, ők talán már észrevették, hogy a tavaly (2015.) újra megjelent a “hínármező” és idén szinte a teljes tófeneket belepte. Ez sok szempontból jót jelent, talán csak “mi” hajómodellezők nem örülünk neki, mert a nyáron elpárolgott víz miatt a mély merülésű vitorlásaink felülnek, beakadnak. (lásd VITÉZ KASZALA KÁROLY MODELLEZŐ KÖR) Ez a jelenség néha az igazi hajósokat is komoly feladat elé állította.

Vitorlás hajómodellek a tóban

(2016. júliusa érdekes fordulatot hozott, néhány nap alatt 30 cm-rel nőtt a vízszint, csak bent tartani nem tudjuk. . . ennek részleteit később tárgyaljuk.)

Kép: a partra húzott, még zöld csillárkamoszat, nyár végére a tó vize erősen besötétedik (“teásodás”), de attól még a csillárka épen és egészségesen ott van a fenéken.

(Minden kép kattintással nagyítható!)

Rideg Sándor, Sámson című életrajzi ihletésű regényében, több Monor környéki, helytörténeti részletet olvashatunk, ez most pont ide illik:

“Akkoriban-e vagy később történt, nem tudom bizonyosan, fürödni voltam, és a tó közepén hínárba keveredtem, már összecsapott fejem fölött a víz, többször a mélységbe buktam, pillanatonként száz iszonyat emelt a mélyből a magasba. Amíg a legrondább halállal viaskodtam, a parton tömegesen álltak emberek, megmentettek volna, ha egyet kiálltok, én nem akartam, s nem is tudtam volna segélyért kiáltani, mert akkoriban, úgy véltem, hogy minden emberben egy csendőr lakik, és semmit sem kívántam megköszönni nekik: az életemet sem. Végül egy nádszál mentette meg az életem, amibe megkapaszkodtam.” Forrás: Rideg Sándor, Sámson, 162. oldal) A pontos dátum nem derül ki, hogy mikor történt az eset, de nagyjából az 1910-es évek végén, ekkor már jól kirajzolódik R. S. pillanatnyi rendszer iránti gyűlölete, amit számára a csendőrség testesített meg, és a gazdák, ahogy azt a filmben is láthattuk. . . (Rideg Sándor által említett, környékbeli helynevek bemutatására indítottam egy sorozatot: https://monoldal.blogspot.com/2022/03/monor-kornyeki-helynevek-rideg-sandor.html

Azt nem tudjuk, hogy a regénybeli Sámson hol keveredett a “hínárba” de mivel a könyvében többször említi a vasúton túli területeket, így akár a Kis-tó is lehetett.

Itt olvasható Rideg Sándor életrajza, amiből ugyan kimaradtak a Monoron töltött évei, de hátha lesz végre egy tettre kész monori tanuló, aki a nyári szünetben kijavítja ezt a hibát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rideg_S%C3%A1ndor

Hasonlóan nyomasztó, nehezen feledhető élményről számolt be a monori K. T. aki a Kis-tavat szerette volna átúszni az 1980-as évek elején, és szintén a “hínármező” állta útját. A 2014-es felújítás óta tilos a fürdés a tóban!

Visszatérve 2016-ba, folytassuk a kutatást:

a jelenlegi “hínár” nem más, mint a csillárkamoszat,

ami kizárólag tiszta vizekben telepszik és szaporodik. A monori Kis-tó vize a nyári kánikuláig általában kristálytisztaságú, ahogy a lenti kép is mutatja, le lehet látni a fenékre.

Ha a fenti videó nem indul el, akkor később megpróbálom kijavítani a hibát, ez az első videós szemléltetésem a blogon. . .

Aki eddig eljutott az olvasással, kérem ne hagyja abba, mert új tudással lesz gazdagabb!

A csillárkamoszatokról

Filarszky Nándor Chara (csillárka) moszatokról írt előszavában (1893) leírja, hogy ezek a növények a magyar botanika (növénytan) által kevéssé bemutatott növények közé tartoznak, miközben elég gyakoriak, szabad szemmel jól láthatók és már a könyv megjelenésekor is sok ismeretünk volt róluk. Azt már én teszem hozzá, hogy moszatokról írt előszavában (1893) leírja, hogy ezek a növények a magyar botanika (növénytan) által kevéssé bemutatott növények közé tartoznak, miközben elég gyakoriak, szabad szemmel jól láthatók és már a könyv megjelenésekor is sok ismeretünk volt róluk. Azt már én teszem hozzá, hogy az azóta eltelt több mint száz év alatt sem sokat bővült a tudásunk, mert Magyarországon szinte mindenki Filarszky Nándor munkáját tekinti forrásnak -- ezek szerint valóban alapművel van dolgunk!

(Kiegészítés 2018.: véletlenül derült fény arra, hogy Filarszky Nándor leszármazottai Monoron élnek, és ismerjük egymást évek óta, csak a családnév valahogy kiment a fejemből. . .)

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek ajánlom a teljes könyv olvasását, amit ezen a címen érhetnek el:

http://real-eod.mtak.hu/1482/

Senki se gondolja, hogy kizárólag, száraz, nehezen olvasható lehet egy ilyen összefoglaló munka – néhol regénybeillő tájleírások vannak fűszerezve a 19. század ma már régiesnek tűnő szavaival, írásmódjával. Igazán élvezetes!

Idézetek a könyvből (a szóhasználat és a helyesírás eltér a ma megszokottól):

A CHARA-FÉLÉKRŐL ÁLTALÁBAN.

Előfordulás, gyűjtés, vizsgálás, meghatározás stb.

A Chara-félék (Characeae) édesvízi, félig sósvízi és sósvízi növények ; testök telepet alkot, mely chlorophyllban gazdag, tagoltsága szabályos és mely chlorophyllban gazdag, tagoltsága szabályos és a magasabbrangú növények testéhez hasonló. A síkság és a hegyek álló, vagy lassan folydogáló vizeiben egyaránt elfordulnak, rendszerint nagyobb mennyiségben együttesen élnek, egész vízalatti zöld növénygyepeket alkotnak, és csak ritkán találni egyes fajokat szálanként is, részint más Chara-félék, részint más vízi növények között. Termőhelyök a legtöbb esetben nem állandó, mert miként a többi Algák, úgy a Chara-félék is egyszer itt, másszor ott ütik fel tanyájukat ; gyakran keressük őket sikertelenül olyan helyeken, hol még az elöző évben szépen tenyésztek és rájok bukkanunk önkéntelenül olyan vizekben, melyekben azelőtt talán soha sem láttuk. A termőhelyek természete és sajátságai, változásai, a víz állása és sok más és más körülmény vagy elősegíti tenyésztésöket, vagy akadályozza terjedésöket, vagy egészen meg is semmisíti őket.

Némelykor egy helyen a Chara- féléknek a nyomát évekig sem látni, de azután kedvező tenyészeti körülmények beálltakor ismét előtünnek, hogy díszei legyenek az azelőtt puszta, vagy más vízi növényektől elfoglalt termőhelynek. (pl. a monori Kis-tóban, a frissítő kotrás előtt csak néhány szálat lehetett találni, miközben most szó szerint vízalatti gyepként zöldül, T.G. 2014.)

Csak olyan vizek Chara-vegetácziója állandó, melyek változásoknak úgy szólván nincsenek alávetve. A Chara-félék szeretik a tiszta és a más moszatoktól, vagy vízi növényektől még el nem lepett helyeket, és élénken tenyésznek mindaddig, míg hatalmasabb vagy szaporább növények el nem nyomják őket. Mélyebb és sekélyebb vizekben egyaránt elfordulnak, de mégis Chara-fajokban majdnem leggazdagabbak az utak, különösen a vasutak mentén húzódó árkok és pocsolyák. Piszkos, szerves részeket oldva tartó, tehát úgynevezett rothadt vizekben a Chara-félék nem tenyésznek. Chara-féléket egész nyáron találni; mindazáltal vannak egyesek, melyek már kora tavasszal, és mások, melyek csakis ősszel jutnak teljes kifejlődésre. Némelyek a hó alatt, vagy a hó olvadásakor már ivarérettek ( Tohjpella intricata, Nitella capitata), mások késő ősszel, sőt a tél beálltakor is ivarzásban vannak még (Nitella temvissima, Chara teauispina) és ismét mások csaknem az egész vegetáczió alatt folyton fejlődnek. A legtöbb Chara-féle növény a tél beálltakor teljesen elpusztul és csak a vizek fenekére sülyedő spórák maradnak vissza, hogy belőlük az új vegetáczió beálltakor, természetesen kedvező körülmények között, ismét új telepek keletkezzenek (egy éves Chara-félék). Csak kevés faj kitartó annyiban, hogy telepök egyes részei télen át is épen maradnak, a melyekből azután ivartalan utón ismét új meg új egyének (Ch. hispida) fejldnek. Csak kevés faj kitartó annyiban, hogy telepök egyes részei télen át is épen maradnak, a melyekből azután ivartalan utón ismét új meg új egyének (Ch. hispida) fejldnek. A Chara-félék gyűjtése korántsem oly könnyű és egyszerű, mint a más növényeké. A legtöbbnek felette törékeny, gyenge telepe nagy vigyázatot és óvatosságot kiván. Hol puszta kézzel könnyen hozzáférhető, ott nagy nehézségbe épen nem kerül szép, teljes telepeket az iszapból kiemelni. Kis hengerüvegekben a Chara-félékből gyűjteményt csinálni igen könnyű, könnyebb, mint őket szépen szárítani ; kevesebb időbe is, de annál több költségbe kerül. Chara-félékből szép és tartós mikroszkópi készítményeket elállítani nehezebb, mert némi jártasságot kiván már maga a praeparálás. A Chara- félék behatóbb vizsgálására és helyes meghatározására mindenkor mikroszkóp szükséges. A 200-szoros nagyítást adó mikroszkópi lencsék a legtöbb esetben megteszik már a kellő szolgálatot.

Itt a lehetőség a csillárka vagy más apró vízi élőlények tanulmányozására!

Kép: a partra húzott, kiszáradt csillárkamoszat, jól látszik a nagy mésztartalmú váz, ami a szürkés fehér színét adja

A felhasznált adatok-, képek forrásai, ajánlott irodalom:

-K. T. személyes adatközlése

Rideg Sándor, Sámson című regénye (a monori könyvtárból kölcsönözhető)

-A monori Ménúrfiak gyűjteménye: www.menurfiak.gportal.hu

-http://real-eod.mtak.hu/1482/

-http://ramet.elte.hu/~ramet/oktatas/Tanarnovrend1/tz06c.pdf

-http://www.sirbuday.hu/blog/?p=2945

-http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch12s07.html

-http://images.slideplayer.hu/8/2207344/slides/slide_31.jpg

-A monori Kis-tó facebook oldal: https://www.facebook.com/monori.kis...

Észrevételeket szívesen fogadok!

A Monoldal fő támogatója a 2021-ben 35 esztendős

Tóth Karosszéria Monor

https://www.facebook.com/T%C3%B3th-Karossz%C3%A9ria-Monor-T%C3%B3th-J%C3%A1nos-karossz%C3%A9ria-lakatos-mester-299265606750411/?fref=ts

Tóth Gábor (2014-2017-2021 március)

2021. március 29., hétfő

Monori idill (1906) Laczkó Géza író Monoron

Monori idill

(A jobb háttérben egy bús költőfiók)

Így szól a www.vatera.hu-n talált képeslap szövege

A "költőfiók" elsőre engem Babits Mihályra emlékeztetett. . . de hamarosan kiderül, hogy nem ő van a képen. A kép többi szereplője ismeretlen, de véleményem szerint nem kizárt, hogy monori zenész dinasztiák alapítóit látjuk.

Aki tudja, kérem ossza meg velünk!

Hűséges olvasóim találkozhattak már a "Melyik Monor?" problémával, esetünkben a budapesti pecsét és egy előzetes mondat a "költőfiókról" joggal feltételezi, hogy a kép a Pest megyei Monoron készült: "1903 és 1907 között a budapesti tudományegyetemen tanult, magyar-francia szakos tanár, az Eötvös Kollégium ösztöndíjasa."

Innen indult a kutatás, reméltem, hogy találok valamit a neten

A képeslap hátoldala budapesti és kolozsvári pecséttel,

a címzett Laczkó Aranka színművésznő őnagysága.

Laczkó Aranka (1861-1953) valóban színművésznő volt

A fenti kép forrása:

https://hereditashungarica.hu/market/fenykepek-kepeslapok/808-laczko-aranka-szineszno-dedikalt-portre-fotografiaja.html

Laczkó Arankának egy fia volt: Laczkó Géza (1884-1953) író, műfordító, lapszerkesztő, "nyugatos",

a lenti képen balról jobbra:

Tóth Árpád, Laczkó Géza, Fenyő Miksa, Vedres Márk, ismeretlen, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és mások a Juhász jubileumon. (A középen álló szakállas úr és a kisfiú eddig ismeretlen.) Ezen a képen összehasonlíthatjuk Laczkó Gézát és Babits Mihályt (jobb sarok). . .

A fenti kép forrása:

https://www.europeana.eu/mt/item/2048006/Athena_Plus_ProvidedCHO_Pet_fi_Literary_Museum_758052

Laczkó Géza költőnek indult. . .

https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/l-76823/laczko-geza-7683D/

A fenti képek forrása: Google/Laczkó Géza

Laczkó Géza dedikált portré

A fenti kép forrása: https://edit.elte.hu/xmlui/handle/10831/39276

Egy időskori kép

A fenti kép forrása:

http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/laczko.htm

Laczkó Géza könyveiről

Édesanyja fiatalkoráról írt regénye

"A történet Laczkó Arankának, az író édesanyjának ifjúságáról szól. Laczkó Aranka színésznő, a századfordulón tűnt fel mint tehetséges naiva. Bájos egyénisége és finoman árnyalt alakításai miatt hamarosan a közönség kedvence lett. Ekkor találkozott élete egyetlen szerelmével, egy földbirtokossal. A szerelemből csak gyermek született, házasság nem. Laczkó Aranka, aki nemcsak játszotta a klasszikus szerepeket, hanem a bennük rejlő erkölcsi tisztaságot, nagyságot is vallotta, vállalta gyermekét a világ színe előtt, s vállalta a szégyennel járó hányattatást. Erről a hányatott sorsról számol be a könyv írója."

A fenti kép- és szöveg forrása:

https://www.libri.hu/konyv/laczko_geza.noemi-fia.html

Életrajzi regénye

"Korrajz és lélekrajz találkozik a Királyhágó-ban, Laczkó Géza önéletrajzi regényében. A Királyhágó a kolozsvári diákévek és az Eötvös-kollégium regénye, portrékban és epizódokban idézi fel Laczkó ifjúságának szereplőit és állomásait. A kolozsvári színházat, a gimnáziumot, Kuncz Aladár (a regényben Góth Bandi) alakját és barátságát, és „Dini bácsi” pusztáját, ahol a Lányi gyerek vakációit tölti féltestvérei, a szeretővé emelkedett gazdasszony gyerekei között. Kitűnő portrék ábrázolják Laczkó kolozsvári ismerőseit, elsősorban a Kuncz és a Ferenczi család tagjait. De beszédesek a pusztán lakókról rajzolt arcképek is: az öreg Veron paraszti alakja, az állandóan nyüzsgő Kadisa gyerekek, de főként Szillánghy Dénes árnyalt és gazdag figurája.
De a Királyhágó mindenekelőtt az Eötvös-kollégium regénye, a számos visszaemlékezés közül talán belőle lehet leghitelesebben megismerni a legendás intézmény hőskorát. Laczkó mindenről részletesen ír, még a lakószobák elrendezéséről vagy a hatalmas könyvtárról is, és találó portrékban idézi fel a hőskor nagy nemzedékének azóta klasszikussá vált alakjait: Kodály Zoltánt, Szabó Dezsőt, Balázs Bélát, Szekfű Gyulát, Horváth Jánost, Kuncz Aladárt és az egyetemi vagy párizsi ismerősöket: Babits Mihályt, Kosztolányit vagy Orbók Lórántot, a később spanyol drámaíróvá vált kolozsvári magyart. A Királyhágó-ban nemcsak egy ellentmondásos történelmi korszak hiteles képe kel életre, hanem egy haladó szellemű közösség, egy pedagógiai műhely belső élete is."

A fenti kép- és szöveg forrása:

https://moly.hu/konyvek/laczko-geza-kiralyhago

Egyik történelmi regénye

"Laczkó Gézának, a sokoldalú kiváló írónak legnagyszerűbb alkotása a,,Német maszlag - török áfium". A francia műveltségű, de minden idegszálával a magyar múlthoz és jelenhez tapadó jeles esszéista, kritikus és regényíró Zrínyi Miklóst, a költőt, a hős hadvezért, korának legnagyobb magyar katonáját állítja műve középpontjába. Zrínyi kimaradt a kor legnagyobb ütközéséből, a szent-gotthárdiból, az osztrák tábornok féltékenysége, irigysége miatt. Laczkó izgalmas és klasszikusan remekbe írt képekben mutatja be az utat, amelyen Zrínyi a királyhűségtől eljutott a lázadásig. Dús és hiteles hátteret rajzol a főhős pályájának, a Zrínyi-kornak kis és nagy, közeli és távoli eseményeiről. A színes korkép moziszerűen pergő nagyszabású jeleneteivel, csodás korhűségével, érc-csengésű nyelvével, forró magyarságával annál erőteljesebben kapja meg az olvasót, mert mindez a legmagasabbrendű költészet, a legtisztább művészet előkelő színvonalán jelenik meg előtte."

A fenti kép- és szöveg forrása:

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Laczko_Geza_Nemet_maszlag_torok_afium&type=22&id=10972

Laczkó Géza a tudományos-fantasztikus irodalom első magyar képviselői közt:

https://sites.google.com/site/scifitort/iroportrek/laczko-geza