2017. május 22., hétfő

Monor település nevének eredetéről 8.

A monorú, monor szavak gyakorlati alkalmazása -- egy új néveredet elmélet




  (A kis- nagybetű probléma és betűszín önállósodása sajnos továbbra is fennáll.)

A monyoró-, monorú-, monorú-, monor szavaink a körtől-gömbtől eltérő alakot-formát jelentenek. (lásd előző részünk) A körnél síkban értendő, a gömbnél térben, minket most ez utóbbi jobban érdekel.

Monor (Monar) település egy szabálytalan, hosszúkás (fél) gömbről kapta a nevét?
Szerintem ez sem hagyható ki a lehetőségek közül, de a hosszúkás (fél) gömböt másként kell értelmezni, úgy ahogy azt előző részünkben már sok példával bemutattuk, de most térjünk rá a helyi értelmezésre.

Monor földrajzi jellegzetességeit már sokan, sokféleképpen leírták, de most csak józan paraszti észre és egy térképre lesz szükségünk.
Keletről indulunk, Monort az óramutató járása szerint "körbe"járjuk, természetesen ne a mai Monor határaira gondoljanak, hanem arra a középkori leletmaradványokkal igazolt "városmagra" és más régészeti lelőhelyekre, amit pl. dr. Halász János írásaiból is ismerhetünk. Képzeletbeli kirándulásunkkor a település mindig jobbra, a bejárt "körön" belül van.


Első állomásunk a Paplapos (egyházi földterület volt, de talán még most is maradt belőle) amit ma már nehéz behatárolni, már csak azért is, mert ha rá is kerül a modern térképekre, valami ismeretlen ok miatt máshová kerül, és sokszor a nevét is elírják. Ez a terület egy-két kisebb kiemelkedő halom kivételével időszakosan vízjárta terület volt még úgy száz esztendővel ezelőtt is. (Kossuth-Kapisztrán-Kisfaludy utcák között és attól kifelé)

Második állomásunk a Békás, mély fekvését nem véletlenül a béka seggéhez címezték. Gyerekkoromban a Jósika-Irányi utcák sarkán mocsári teknőst találtam az árokban! Az egykori vízjárta terület tavaly óta egy fekete gólya látogatásáról is híressé vált, nagy örömömre én is részt vehettem a megörökítésben, itt olvasható: http://www.mme.hu/tapio-videki-helyi-csoport/monori-fekete-golya-eszlelese

Harmadik állomásunk a Páskom-közlegelő, szintén időszakosan vízjárta terület volt, ha egyáltalán beszélhetünk múlt időről, 100 éve a Kis-tó kb. tízszerese volt a mai méretének. És amit nem szabad elfelejteni, a Páskom csak a vasút elkészülte után "került át" a túloldalra, mert addig egybefüggő volt a terület a később Káposztásként nevezett hellyel (a mai Móricz Zsigmond utca környéke).

Negyedik állomásunk, az Ürgeváros és attól kintebb eső rész (Jókai utca vége), szintén mély fekvésű, időszakos vízállásokkal tarkított terület volt.

Ötödik állomásunk a Kenderesaz egykori kenderáztató, a Kenderesi-tó, sokak emlékeiben él még a terület hatalmas nádasa, ma már szinte mutatóban sincs, legfeljebb a vízlevezető árkok mentén. (A Kenderes városrész határán található a "Nem létező tavaink" című írásunkban is szereplő Szúnyog-tó, itt olvasható:

Hatodik állomásunk, régi nevén a Hosszúberek, ma már inkább Péteri úti berek, talán távolinak tűnik, de mégis Monorhoz tartozik -- bereknek a ligetes-erdős vizes élőhelyeket nevezték -- a terület egyes részein ma is látható a régi világból. A múlt évben itt az útépítést megelőző régészeti feltárás volt, a "lakódomb-tell" mögött itt is mély fekvésű területeket találunk (igazából előtte is csak befedte a homok, ugyanis itt még ma is látható kisebb futóhomokos terület) az észak-nyugati vége már a Péteri-tó és az egykori péteri kenderáztató. (A 2. v.h. után a monori TSZ akolját az itt vágott náddal fedték be (A. S.) ma már alig találni egy-két kisebb nádfoltot)

Hetedik állomásunk a Főszögi Páskom, korábbi "Nem létező tavaink" írásunkban már néhány mondatban bemutatott kevéssé ismert "másik" közlegelő, és a Csorda-tó is itt volt, az egész terület erősen mély fekvésű, a közelben halad el az a "modern belvízlevezető árok" is, ami az egykori Forrás vizét- és a szőlőhegyről érkező csapadékot természetes valójában is elvezette, de ma már nem emberi léptékű, teljes kiszáradást okoz.

Nyolcadik állomásunk a monori buszpályaudvar és a piactér környéke egészen az Alkotmány utcáig. Nagyot néztek ugye? Kérdezzenek meg egy 70 évnél idősebb monorit, hogy emlékszik-e, a mostani piactér körüli nádasra? Ma már nem igazán érzékelhető, de ez a terület is mély fekvésű volt. Érdekesség, hogy az Árpád utcai telkek végénél "ered" a Gyáli-patak monori ága, az egykori Csatorna utca (most Dózsa Gy.) is erről kapta a nevét. Erről bővebben a most még csak facebookon olvasható "Monor vizes élőhelyekkel kapcsolatos helyneveinkről 1. című írásunkban olvashatnak: https://www.facebook.com/notes/monoldal/monor-vizes-%C3%A9l%C5%91helyekhez-kapcsol%C3%B3d%C3%B3-helyneveir%C5%91l-1/815398628587584/

Kilencedik állomásunk, régi nevén a Kertaljai dűlő, ez a terület a Kisfaludi utca József Attila (gombai út) utcától kifelé eső része, most itt halad el a nyugati övcsatorna, nem véletlenül, mert a víz természetes módon is itt folyt a Bogárzó felé.


Visszaérkeztünk a Paplaposhoz! (a most felsorolt helynevek legöregebbjének első írásos említése is alig pár száz éves, nem tudjuk, hogy hívták korábban, mert térképre csak később vagy egyáltalán nem kerültek, nagy részük szóban öröklődött tovább) Ha a névadás idején (Monar, Monor) valóságban is megtettük volna ezt az utat, akkor most térdig sárosak lennénk, mert alig volt néhány rövid szakasz ahol talán száraz lábbal tudtunk volna továbbhaladni. (pl. a Főszög egyes részei-, Homoksor
Érezték, hogy megkerültünk valamit?
Monort -- ami az előző részünkben bemutatott példák szerint akár hosszúkás földhalmot, a területből kiemelkedő helyet is jelenthet. Ha valaki annyira lusta, hogy még egy tisztelt kört (monorút) sem tesz városa körül, itt megnézheti az útvonalat!




A kép kattintással nagyítható!



 A Kárpát-medencében több esetben megjelenik a Monor-halom, mint helynév -- régészeti lelőhelyként is, -- korábbi település nyomát őrzi, némelyik ma is tanyahely. Valószínűleg azért van mind az Alföldön, mert a dombos, hegyes vidéken élőknek fel sem tűnne az általában csak néhány méteres kiemelkedés, nem, hogy még nevet is adjanak neki. Érdekesség, hogy a székkutasi Monor-halom 79 m magas, ez kb. 30 méterrel alacsonyabb a monori Kistó fenekénél! A Duna-völgy a Soroksári Dunánál kb. 100 méteren fekszik. A mi Monorunk belterülete -- az előbb körbejárt rész --  átlag 140 méter magas.


A helymeghatározó tájleírások sokféleképpen szólnak -- a helyben lakó a legközelebbi dűlőhöz vagy településhez köti, de a régész lehet, hogy a legközelebbi lelőhelyhez, városhoz vagy éppen a megyeszékhelyhez, a névváltozatok sokszínűségéről nem is beszélve. Napokba tellett mire a különböző forrásokat egyeztettem.

-- Monor-halom (Szilágyi-tanya) Békés megye (forrás: www.tajertektar.hu  néha nem működik az oldal, sok türelem kell hozzá. . .)

-- Monorhalom vagy Monor-halom, (Orosháza másik oldalán) Hódmezővásárhely, Székkutas, Csongrád megye 



-- Az Orosházi Monor kicsit kilóg a sorból, ugyanis hatalmas területen "szétszóródott" a Monor név, de egészen biztos, hogy volt középpontja, mert a "Belső Monor" helynév is erre utal! Erről bővebben az 5. részben olvashatnak: https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=8798319506352330965#editor/target=post;postID=8658631188016678679;onPublishedMenu=allposts;onClosedMenu=allposts;postNum=7;src=postname


Még mindig az orosházi Monor:


Ugyanez a helyzet Monor falu eseté­ben is. Monorról például egy Földvárral kapcsolatos határleírásban is olvashatunk 1748-ból: „Az honnan inkább észak felé mint egy négy dűlő földnyire progredialván égy nemű Mécses halomtol mintegy kétszáz lépésnyire és irányában mutattanak egy folyó határ hányást, mely hasonló képen az idei Dinyék alá való szántással valamennyire megrongaltatott emberi kéz csinálmányt, mindazonáltal elég képpen bizonyít, mely által Orosháza Terrénumnak végezetivei és Monori Pusztá­ nak kezdetivel Földvári Puszta kűlőmbőzteték.”

Az "egy folyó határ hányás" szerintem -- hosszú halom, vagy elnyúlt halom, monorú-halom.


(103. oldal)

És mennyi Monor-halom lehet, ami elkerülte a figyelmem, sohasem került a térképre vagy az időközben ráépített tanya után már a tulajdonos nevét viseli?

A következő halmok és dombok azért érdekesek, mert ugyan úgy tűnik, hogy a mogyoró (monyoró) növényről kapták a nevüket, de a helyzet hasonló, mint a mi Monorunknál; ezek a területek nem igazán természetes élőhelyei a mogyorónak (állítólag), így elgondolkodtató, hogy valójában miről is kapták a nevük.
De, hogy mindenre van példa azt a következő oldalak is bizonyítják, ami talán a mogyoró alföldi elterjedését-őshonosságát is feltételezi.

Kecskemét - Hetényegyháza - Mogyorós-tölgyes


http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=menu_1492

https://www.telepules.com/kecskemet/turizmus/latnivalok/mogyoros-tolgyes-erdotarsulas-4560.html

Már nem is tudom mire gondoljak, amikor itt azt olvasom, hogy a tölgyerdő cserjéi közt a mogyoró is gyakori, (Rögtön a Monori-erdő tölgyfái jutottak eszembe!)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Pusztai_t%C3%B6lgyes


http://termtud.akg.hu/okt/9/karpatm/3novenyzet.htm

A kép kattintással nagyítható!



Nem zárható ki az sem, hogy a halmok a tulajdonosról kapták a nevük, de a radindex szerint a környéken nem fordul elő Mogyoró vagy Mogyorós családnév, legközelebb Kiskunfélegyházán található Mogyoró családnevű, de máshol nem is nagyon van. 


 https://www.radixindex.com/hu/vezeteknevek/vezeteknev/mogyoro

 A Monori családnév a mi Monorunkon a leggyakoribb, de előfordul -- az esetünkben érdekes --Békés megyében is, meg még pár helyen szétszórtan.

https://www.radixindex.com/hu/vezeteknevek/vezeteknev/monori


A Monor családnév szinte elhanyagolható számú, a Duna-Tisza közén van pár, de Tolnában is található 1-2.

Mogyorossy családnév Gyulán előfordult, viszont semmi kétség,  hogy felvett vagy magyarosított névről van szó.
A kérdés továbbra is fennáll, ahogy a korábbi részekben is: ki-mi kapta a nevét kiről-miről. Előbb volt tulajdonnév és aztán földrajzi vagy fordítva? A másik, hogy az még rendben van, hogy a nép nem ejtette ki a "két s ypszilont", de ez írásban se jelent meg a felsorolt példák között.


https://www.radixindex.com/hu/vezeteknevek/vezeteknev/mogyorossy


-- Mogyorós(i  domb), Bélmegyer, Békés megye 
http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/37896

-- Mogyorós-halom vagy Magyarós-halom vagy Magyaros-halom, Békésszentandrás, Öcsöd, Békés megye




-- Mogyorós-halom vagy Mogyorósi-halom, Földes, Hajdú-Bihar megye, 
http://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/16404


-- Mogyorós, korábban Kis-Monyorós 

Tuzsér és Mándok mellett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

 http://archive.is/ajoV
(a felsorolásban az M-betűnél)



-- Mogyorós domb, Mogyorós völgy, Mende-Pusztaszentistván-Tápiósáp. Pest megye (III. katonai felmérés) ez már határeset, mert a dombság és az ezzel járó éghajlati jellegzetességek talán megengedik azt, hogy a mogyoró (növény) őshonosságát feltételezzük.
http://mapire.eu/hu/map/hkf_75e/?layers=osm%2C8&bbox=2161944.9080179255%2C6015211.940901944%2C2174174.8325435533%2C6022989.4085299615

Ezek a térképen is jelölt halmok-dombok, mind hosszúkás monorú alakúak, ha úgy tetszik ovális, tojásdad.

Talán "elővehetjük" két igen közeli, korábban már bemutatott találatunkat is:

 -- Csévharaszt, Mogyóros-berek (Balla térkép, sajnos még mindig csak egy rossz minőségű fénymásolatom van róla) Félrevezető lehet, hogy napjainkban a vadászok mogyorót telepítettek a vadlesek köré

 -- Gomba, Mogyoróska (a Gombai-tó feletti Monor felé eső domb(ok) (kataszteri térkép, 1881)

http://mapire.eu/hu/map/cadastral/?layers=osm%2C43%2C44&bbox=2174076.897601063%2C6000915.827955483%2C2177134.3787324703%2C6002860.194862488


(az eddig felsorolt helynevek névadásának se az idejét, se a körülményeit nem ismerjük, sőt azt sem, hogy esetleg korábban lehettek- e Monor-Monar (halom, domb, berek) ez további kutatást érdemelne, azt már sokszor hallhattuk a mogyoró szó korai alakja a monyaró, monyoró volt.)

(A monori szőlőhegyen található Mogyoró sor már modern elnevezés, néhány éve kapta a nevét!)

(Azt külön megjegyezném, hogy az eddig kézlegyintéssel elintézett a domb-és hegyvidéki "mogyoró" helynevek már közel sem biztos, hogy minden esetben a mogyoró növényről kapták a nevük, könnyen lehet, hogy az alakjukról, de ennek kiderítése ne egy alföldi gyerek gondja legyen. . .)

Nem tartom kizártnak, hogy a mi Monorunk is innen kapta a nevét, ennek az elméletnek az érdekessége, hogy a monorú, monor szó, ami a mony-tojás szóra vezethető vissza, az Urál környéki nyelvjárásokban is megtalálható volt. Szóval, ha hihetünk Árpád fejedelem magyarjainak keleti pusztáról érkezésében, (akár ott maradt és még élő rokonokban is) akkor ezt a szót kétségtelenül még ők hozták magukkal. De, azt hozzá kell tenni, hogy egy árva forrás sem említi, hogy a "frissen" beérkezőknek nyelvi gondjaik lettek volna az "őslakosokkal". A később Magyarországra telepített kunoknak -- Monor a Kiskunság határán volt --, hogy ki adta át az kérdés, de az lehetséges, hogy a kun nyelven is értelmezhető szót megtartották.

  Monar-Monor szinte egy "szigeten” feküdt, a tény, hogy ma a vizes élőhelyek már nem olyan határozottak, mint mondjuk a névadás idején lehettek, semmit sem von le az elmélet elfogadhatóságából. Az eltelt nyolcszáz esztendő alatt (1398, Monar első említése) alföldi léptékkel számolva jelentős változások történhettek (véleményem szerint legalább 1-2 m magasságváltozás), a szél és csapadék a kiemelkedéseket csökkentette, ami a mélyebb részek feltöltődésével járt, ehhez jöttek még a modern kori beavatkozások.
Ez a "sziget" a környéken általános észak-nyugati széljárás építő-romboló munkájaként alakult ki. 
Ha valaki szeretné a legkisebb fáradsággal megnézni, akkor induljon el a Kossuth Lajos utca felől az Alkotmány utcán, ott a "Monor sziget" egyik csúcsa.  Itt a halom teteje, egy rövid szakaszon kb. 1 méteres szintkülönbség formájában érezhető, ajánlom a kerékpáros megközelítést -- több okból is -- mert azzal az egyébként nem feltűnő tájváltozásokat is könnyű megtapasztalni.


A kép kattintással nagyítható!



Az I. katonai felmérésen még jól látszik Monor észak-nyugati irányban elnyúlt alakja, ami nem ritka, mert ismerünk a településen átvezető úthoz vagy patakhoz igazodó "egyutcás" településeket, de ebben az esetben a település az elnyúló, száraz, lakható részre szorul. Hogy miért nem építették fentebb, a "hegy" felé a házaikat, azt Halász János már évtizedekkel ezelőtt leírta: az élethez nélkülözhetetlen víztől nem szívesen távolodtak el, főleg azokban a korokban, amikor még csak a felszíni vizeket tudták hasznosítani. (Hogy az Újtelep elsőként letelepedő lakóját mi késztette erre a meggondolatlan lépésre, már sajnos nem tudjuk meg (de, tudjuk: az akkori "vállalkozók" pénzéhsége), sőt talán már a Kistó medrét telekként kimérő elvtársakból sem él egy se. De, azt hozzá kell tenni, hogy az Újtelepen és a Páskomon is van olyan hely, ahol víztől biztonságban építkezhettek, a Szélmalom utca 4-es felé eső oldala részben ilyen, az egykori szélmalom is kis magaslaton állt, sajnos ennek a szintén hosszúkás halomnak a nyomvonalát nem követi egy utca sem.) Azon kívül Monor igen jól védhető volt, egy "természetes várárok"fogta körbe. Az a Monoron gyakran hallható "szófordulat", hogy Monor gödörben fekszik, legfeljebb az Isterázsahegyről (Strázsa) lenézve "elnézhető" tévedés, hogy ettől is van lentebb, azt a vízelvezető árkok bizonyítják, mert, ha kicsi is a lejtés, de mégis elfolyik a víz az árkokból. (az egykori tómedrekből természetesen nem, hiába áll most rajta ház, attól még tómeder)

I. katonai felmérés:
http://mapire.eu/hu/map/firstsurvey/?layers=osm%2C1%2C73&bbox=2161758.5927614802%2C5997526.323482462%2C2167873.555024294%2C6001415.057296471


(Egy kis kitérő az útelágazások kedvelőinek.

Latinul a mons: hegy.

https://translate.google.com/?hl=hu#la/hu/mons


Angolul (ami sokat kölcsönzött a latinból is) a mount: hegy, domb, állvány, lövegtalp (főnevek), felmászik, felszáll (igék), de a hegy jelentéssel a leggyakoribb.
https://translate.google.com/?hl=hu#auto/hu/mount


Franciául a mountállvány.
https://translate.google.com/?hl=hu#fr/hu/mount

Ezt csak azért hoztam szóba, mert nagyon hasonlítanak a monyból kiinduló szavainkra és a már korábban megismert jelentéshez is mintha kapcsolódnának -- a végén még kiderült, hogy a "finnugor" szó igazából "nemzetközi" :)

Felmerül a kérdés, ha Monort ilyen vízi világ vette körül, akkor, hogyan tudtak közlekedni, főleg Monor határain kívül? Az utak, ahogy a települések is, mindig kis kiemelkedésekre épültek, de sokszor ez is kevés lehetett.
Nem a névadás idejéből származik a következő történet, de, mint a közlekedés egyik példája mégis érdekes, mert a középkortól a XIX. század végéig alig változtak a közlekedési módok.
Ifj. Manev Antaltól hallottam, hogy dédszülei az 1900- as évek elején a Hegyessy tanyán laktak, a kerékagyig érő sár miatt, innen ökrös szekerekkel húzták a piacra  szánt terményeket a mostani négyes főútig, ahol már járhatóbb volt az út. Itt a szekerek elé -- az ökröktől gyorsabb -- lovakat fogtak, és így vitték a árut egészen a kispesti piacig.
Hasonló helyzet kicsiben:
Családi emlék, dédnagyapám a Paplaposról gumicsizmában ment a Kossuth Lajos utcáig ott tiszta cipőre cserélte és így ment a vasútállomásra, sárosan mégse mehetett Pestre dolgozni. A környéken akkor még szinte "tanyabokorként" álló paplaposi házhelyük pont egy régészeti lelőhely végén volt, ott ahol Zöldi Lajos az avarként azonosított vaslándzsát találta 
"a Patkósékkal szemben" így áll Halász János írásában.

Más esetekben -- és évszakokban -- elképzelhető, hogy egy laposfenekű csónak vagy bödönhajó jobb megoldás volt, mint a járhatatlan utakon való közlekedés vagy több kilométeres kerülőút. (középkor!) A nyári időszak után a félméteres hó is megkönnyebbülés lehetett annak, aki lovat vagy ökröt tudott fogni a szán elé.

1853. április, a tavaszi hóolvadás és esőzés után, így ír a Budapesti Hírlap a helyi közlekedésről:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/BudapestiHirlap_1853_04/?query=monor%20t%C3%B3&pg=107&layout=s
"Hartyán és Monor közt a közlekedési úton legalább 12 helyen kell átúsztatni, mi okul szolgál, hogy e feltalálások korában a kocsiknak úgynevezett kasaik vagy hajóik helyett, csónakokról s evező lapátokról gondoskodjunk, hogy czélhoz juthassunk" (kasaik-kas=karosszéria, ma így mondanánk)
(Azt már csak tényleg zárójelben jegyzem meg, hogy Újhartyánban ma is létezik Monori út/utca a község fontos útvonala, nem zárom ki annak lehetőségét, hogy fentebb ez az utat említették, mint a Monort-Hartyánt összekötő út egy szakaszát)


Összegzés:
A korábbi részekben megkezdett utat végigjárva, a Monor szó párhuzamait gyakorlatban is vizsgálva, e rész végén kijelenthetjük, hogy Monar-Monor település egy új megközelítéssel a tojásdad-, ovális-, monorú alakban hosszan elnyúló földhalom után is kaphatta a nevét. A jelenleg elfogadott és gyakran hangoztatott néveredet mellé lehetőségként mindenképpen hozzá kell tenni.

Az eddig közzétett további részek: 


Felhasznált irodalom: 
 Halász János monori folyóiratokban megjelent írásai (Egybekötve, tőlem kölcsönözhető!)

dr. Zilahy Lídia monori folyóiratokban és a Monori Füzetekben megjelent írásai (a monori könyvtárban megtalálható)

Személyes adatközlők:
  •  ifj. Manev Antal (20. század eleji közlekedés)
  • Aranyi Sándor
  • Tóth család



Vége a nyolcadik résznek, folytatása következik!

Észrevételeket szívesen fogadok!






2017. május 18., csütörtök

Megmentett örökség 2014. -- Monori leletek hazakerülése

Egy közelmúltban történt eseménysorozat, amiről eddig csak a beavatottak ismertek részleteket.


A kép kattintással nagyítható!


Nyitott szemmel járom a világot -- a világ talán túlzás, csak a környéket.
Több olyan helyszínt rendszeresen felkeresek, ami Monor történelme-, földrajza vagy éppen élővilága miatt érdekes, sajnos sokszor kiderül, hogy ez csak néhányunknak fontos.
2011. 03. 30., Monorierdő. A 4-es főúton haladva földmunkagépekre lettem figyelmes, éppen az egykori Újfalu területén dolgoztak, igyekszem követni az eseményeket, de nem hallottam tervezett feltárásról. Azonnal megkerestem a Monorért Baráti Kört -- őket sem értesítették ez ügyben. Abban az időben Medgyesi Barbara és Bernula Péter voltak a monori Helytörténeti Kiállítás felügyelői, Péter megkereste az illetékes régészeket, ami a folyamatban lévő változások miatt nem volt egyszerű.


Középen, fehér pólóban Bernula Péter gimnáziumi tanár látható
A kép kattintással nagyítható!



Nagykőrös, Cegléd, Szentendre, Gödöllő, ki tudja Monor éppen hová tartozik?
Szerencsére Patay Róbert régész pontos választ tudott adni, mert munkatársával Rácz Tibor Ákossal  egy tervásatásba kezdtek Monorierdőn, az  újfalui területen, ahová minket is meghívott.
-- Kimentem.
-- A rossz előérzetem beigazolódott, a régészek nem voltak ott, ahol mi Újfalut sejtettük.
-- De, akkor hol voltak? 
-- Ez aznap nem derült ki, mert azt hittem, hogy elhalasztották a feltárást. Másnap felhívtam őket és meglepődve hallottam, hogy ők is ott voltak tegnap Újfalu-Kucsera tanyánál. (A két területet egy kis domb és egy fasor választja el, ráadásul a munkagépek már korábban végeztek, elcsendesült a környék)

A telektulajdonos meghívására egy szemmel eléggé meggyőző helyen ástak a régészek, (feltöltött terület, körbe árokféle és néhány mészkőtöredék) ami akár az újfalui templom alapja is lehetett volna. A fémleletekből azonban kiderült, hogy az egykori Kucsera tanya vagy annak kovácsműhelye volt, mert kilószámra kerültek elő a patkók, patkószegek, ácskapcsok és egyéb kovácsolt anyagok, Kucsera Sándor kovács volt.
 A munka közbeni beszélgetés -- Tibor szavait visszaidézve: Gábor kérdésekkel bombázott J -- példaértékű folyamatot indított el. A régészek segítője (kérésére a nevét nem írjuk ki), fémkeresővel „nézte át” a területet és a kiásott földet, mesélt arról, hogy egy jelentősebb leletanyag -- közel száz darab -- van a birtokában, amit a föld felszínéről gyűjtött össze, és ezeket szívesen a monori közösség elé tárná. A fémkereső használata sokáig szabályozatlan volt, sokan öncélú, haszonszerző- kereskedelmi céllal gyűjtötték a leleteket, megkockáztatva még a súlyos büntetés lehetőségét is, ezért a régészek örömmel fogadták a leletek jó szándékú felajánlását.
Monor érdeklődő közössége
A kép kattintással nagyítható!


 Az általános szokás szerint a leletek ilyenkor a területileg illetékes múzeumba kerülnek, azonban a Helytörténeti Kiállítás megfelelő védelme és a munkatársak szakmai hozzáértése meggyőzték a régészek vezetőit, -- kiemelném Kárpáti Zoltánt, akinek külön köszönettel tartozunk -- ígéretet kaptunk a leletek hazakerülésére.

A leletek restaurálásra és azonosításra kerültek, azonban mielőtt megkaptuk volna, három tárgyat -- a jelentősége miatt -- kiválasztottak a „Megmentett Örökség – Kincsek Európa szívében című kiállításra”.
Ennek a kiállításnak legfontosabb mondanivalója az volt, hogy felhívja a figyelmet a szakmai (régész) szempontból káros törvényváltoztatásokra, és a társadalom összefogásának szükségességére, ami nélkül a kiállított leletek elvesztek volna.
A megnyitó 2012. április 20-án volt a Parlamentben (régész barátaimnak köszönettel tartozom, hogy ott lehettem), akkor még nem tudtam, hogy országjáró vándorkiállítás válik belőle, Ezért csúszott a leletek Monorra érkezése. Kétféle érzés kavargott a néhány beavatottban: örültünk, hogy a monori leletek országosan is ismertek lesznek, miközben szomorúan vettük tudomásul, hogy az anyagot csak egyben kaphatjuk meg a kiállítás bezárásakor. A kiállítás két éven keresztül vándorolt, sok helyre eljutott -- pl. Kecskemét, Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Szombathely -- és végül 2014. október közepén zárta kapuit.
 Ekkor jött el a mi időnk! A közben eltelt két év alatt a leletek hazakerülésének jogi kérdései tisztázódtak, így Hajdú Ágnes a könyvtár és egyben a Helytörténeti Kiállítás igazgatónője már csak a szükséges iratok aláírására várt.
Kimondhatatlan öröm volt, amikor megtudtuk a leletek Monorra érkezésének pontos idejét!



A meghívó plakát
                                                      A kép kattintással nagyítható!


A könyvtár dolgozói az alkalomnak illő rendezvényt szerveztek, aminek csúcspontja volt Rácz Tibor Ákos régész kiváló előadása a régészetről, ezen belül a monori leletekről. Az eseményről a Gemini televízió készített egy rövid képes összefoglalót, itt megnézhető:
(19:00-nál kezdődik a megnyitón készült felvétel)
A Helytörténeti Kiállítás képtára: http://fotok.s2.webdigital.hu/index.php?/category/164



Medgyesi Barbara átadja a könyvtár ajándékát Rácz Tibor Ákos régész-muzeológusnak
A kép kattintással nagyítható!



A leletek közül kettőt emelnék ki: egy még sohasem használt bronzkori sarló, a másik a legrégebbi Monoron talált magyar pénzérme.

A régészeti leletek a Helytörténeti Kiállításon láthatók!
2200 Monor, Kossuth Lajos u. 84., telefon: 06 29 412 246,
a Rendőrség mellett.
Remélem nem untattam a kedves olvasót, de a történet csak a részleteivel együtt válik hitelessé, és nem utolsósorban a példamutató, szerteágazó csapatmunkát, a társadalmi összefogást is bemutatja, ami a Megmentett Örökség kiállítás egyik célja volt!

Hogy mi történt „Újfalu másik felén”?
A munkagépek gyakorlatilag lesimították az egykori mocsaras területből kiemelkedő kis magaslatot és egy karámot építettek rá, nagy szerencse, 

hogy nem egy másik benzinkutat. . .
A már említett „fémkeresős jogi szabályozatlanság” időközben jó irányban változott: magánszemélynek a régészeti lelőhelyeken továbbra is tilos fémkeresőt használni, egyéb helyeken a földtulajdonos engedélyével lehet, régészeti lelőhelyeken kizárólag szerződéssel rendelkező fémkeresősök segíthetik az ásatásokat.
Bővebben Rácz Tibor Ákos írásában olvashatnak a fémkereső-használat szabályozásáról: http://files.archaeolingua.hu/2017o/F%f3rum_R%e1cz%20H17%d5.pdf

Az újfalui templomhely feltárásra vár, amihez helyi összefogásra lenne szükség, de addig is legfontosabb, hogy figyeljünk, óvjuk régészeti lelőhelyeinket, legnagyobb veszélyben a lassan beépülő belterületi helyszínek vannak! A „rabló fémkeresősök”, már olyan szemtelenné váltak, hogy fényes nappal, magukat láthatósági mellényben "hivatalos személynek álcázva" lopják a leleteket!

Újdonság, hogy Csóka Géza kiváló hiánypótló könyvet jelentetett meg Újfaluról Monorierdő településelődjéről, amit a monori és monorierdei könyvtárból kölcsönözhetnek! Időközben Géza a második javított kiadással is elkészült, ezt E-könyv formában -- sok meglepetéssel együtt -- mutatja be a MOIN  előadásán belül, május 29-én 16 órától Monorierdőn a Teleházban. 
Június 23-án a monori könyvtárban.
A esemény Fb oldala:
https://www.facebook.com/events/120911178462456/permalink/124683511418556/?action_history=[%7B%22surface%22%3A%22timeline%22%2C%22mechanism%22%3A%22surface%22%2C%22extra_data%22%3A[]%7D]&pnref=story


Csóka Géza könyve
A kép kattintással nagyítható!

Mai írásunk létrejöttének egyik oka az volt, hogy a régészeti leletek hazaérkezésének története eddig sehol sem jelent meg, 
a másik, hogy 2016-ban a 4-es autóút építését megelőző ásatások eredményeiről  hamarosan egy előadást hallhatunk a Monori Vigadóban.
2017. május 19-én, 17 órától Jászberényi Mónika a Ferenczy Múzeumi Centrum Gödöllői Régészeti Látványraktár munkatársa
Szarmaták Monoron címmel tart előadást.


Forrás és ajánlott irodalom:

Tóth Gábor 2011-2017.











Könyvbemutató (17.) Bakay Kornél: Ragyogj cserkészliliom!

  Bakay Kornél könyvében azt írta, hogy a cserkészet minden igyekezet ellenére sem tudott vidéken gyökeret ereszteni, városi-, kisvárosi fog...

Népszerű bejegyzések