Korábbi (2020.) FB Monoldal jegyzet felújítása
2026. július 25.
A monori Kistó néhány héten belül teljesen kiszárad; ne feledjétek az eső nem jobbról és nem balról jön, hanem fentről!
Kistó a város szélén,
körbe vették már a végén,
s állt ott még egy szélmalom,
csak képeslapon bámulom.
Megváltozott már az élet,
üzletszerű a szemlélet,
nincs tovább, a kör bezárult,
minden a néprajzra hárult.
Kitermelték már a sarat,
abból rakták a sok falat,
jégről vágtak gyékényt, nádat,
ezzel fedték be a házat.
Böjt idején húst nem ettek,
a varsából csíkot szedtek,
káposzta, egy levél tészta,
ezzel húsvétig kihúzta.
Így teltek a napok, évek,
apák, fiak cserélődtek,
minden maradt, mint előtte,
ahogy Ő azt teremtette?!
Itt maradtak hű lakói,
csíkok s gémek a tanúi,
kicsi nádas, kicsi meder,
vigyázz rá, hogy ne vesszen el!
Nem tudom, hogy az igazi költők körében megszokott volt-e, hogy a saját költeményeiket elemezték, magyarázták; az is lehet, hogy jókat nevetnének a mai verselemzéseken. . . Ezt megelőzendő, nézzük, hogy miről is szól a Kistó a város szélén című mondókám!
1.,
„Kistó a város szélén,
körbe vették már a végén,
s állt ott még egy szélmalom,
csak képeslapon bámulom.”
A Kistó (ma így írom) valóban a város széléről „került be” majd’ a közepébe, ha a jelentőségét nézzük, akkor nem is túlzás, hogy a közepébe, mert Monor fő látogató-központjává vált.
Nem utolsósorban a hazai hajómodellezők egyik kedvelt helyszíne a Kistó, sajnos az idei verseny-találkozó (2019) az ismert ok miatt még kétséges. [1] Akkoriban a covid vírus miatti lezárások tették kétségessé a modellversenyt (de, megrendeztük), idén a valószínűleg teljesen kiszárad a tó.
Tolóhajó modellverseny, 2026. szeptember 19. ha nem a Kistónál, akkor máshol. . .
De, nem volt ez mindig ilyen forgalmas, a vasúton túli területeket az 1900-as évek elején kezdték beépíteni Újtelep néven, [2] akkor még inkább csak a mai Ady Endre utca (korábban Pesti) környékét, a Kistó és környezete, a közlegelő -- ki tudja milyen nyelven? [3] -- Páskom még érintetlen maradt, egyetlen, térképen is jelzett épülete a szélmalom volt, ami nagyjából a mai Puskin-Gábor Áron kereszteződésénél állt, a malmot szűkszavú leírásokból és egy képeslapról ismerjük.[4] A páskom/közlegelő utolsó egybefüggő zöldterületére az elmúlt időszakban országos "divattá tett" kerékpáros pumpapályát tervezett az önkormányzat.
Lent: szélmalom a Kistó partján, a monori malmokról egy külön mondóka és elemzés készült, itt olvasható: https://www.facebook.com/notes/1538580849678871/
[1] A monori Kis-tó facebook oldal elérhetősége: https://www.facebook.com/monori.kisto/
Egy korábbi írásunk a kistói hajómodellezésről: https://www.facebook.com/notes/vit%C3%A9z-kaszala-k%C3%A1roly-modellez%C5%91-k%C3%B6r/dunai-haj%C3%B3k-a-kist%C3%B3n%C3%A1l-tol%C3%B3haj%C3%B3z%C3%A1s-nagyban-%C3%A9s-kicsiben/1131658020297760/
[2] Monori Krónika (160. oldal) (A monori könyvtárban elérhető!)
[3] Lásd Vitálisné dr. Zilahy Lídia és dr. Halász János ide vonatkozó írását (Komoly érdeklődőknek kézbe adom!)
[4] Monori Krónika (285. oldal), és korábbi írásom a monori malmokról: https://www.facebook.com/notes/monoldal/mire-gondolt-a-k%C3%B6lt%C5%91-1/2314759295318169/
2.,
„Megváltozott már az élet,
üzletszerű a szemlélet,
nincs tovább, a kör bezárult,
minden a néprajzra hárult.”
Hogy változott-e az élet és üzletszerű-e a szemlélet? Erre röviden azt válaszolnám, hogy mindenki döntse el maga!
Ha valaki semmit sem tud a környezet változásáról, esetleg most került Monorra, akkor akár azt is mondhatná, hogy ez a természetes, egyébként a folyamat -- a városiasodás és ennek jellemzői -- szinte minden településen hasonlóképpen játszódott, de a végkifejletre nem hiszem, hogy lenne forgatókönyv.
Ez a „versszak” inkább csak rádöbbent a változásra, a következők el is mesélik, hogy mi változott. . .
Monor és vidéke legjelentősebb néprajzi gyűjtője: Borzsák Endre
https://monoldal.blogspot.com/2021/11/neprajzi-muzeumot-epitenek-monoron-1930.html
3.,
„Kitermelték már a sarat,
abból rakták a sok falat,
jégről vágtak gyékényt, nádat,
ezzel fedték be a házat.”
Ez a versszak a közlegelő-páskom-Kistó önfeláldozásáról szól, saját magából adott építőanyagot (sarat, nádat) azokhoz a házakhoz (is), amik végül elvették a területét. A ma látható négyzetes meder, az eredeti medernek talán 1/10 része!
A tó mögött látható, állítólag nem is létező Monorú/Diós-berekről egy külön bejegyzés készült:
https://www.facebook.com/notes/1013917069035527/
Ez a versszak fő mondavalója, de van még egy másik, ami az egész országot, ha nem éppen az egész világot érinti. A sárfal-vályogtégla a köznép bárhol, olcsón, könnyen elérhető építőanyaga lassan „kiment a divatból”, lenézetté vált, az iparosodás során az égetett tégla terjedt el, ami egyes üzleti körök vagyonát gyarapította, a rendszerváltoztatás utáni privatizáció során az építőanyag gyárak -- szinte mindig -- alapanyag kitermelő hellyel együtt külföldi tulajdonba kerültek, ez könnyen ellenőrizhető a nevükből.
Hol vannak már a saját vályogból felépített házak, tanyák ahol a vályoggödör természetes vízelvezetőként és egyben tárolóként -- kacsaúsztatóként szolgált? És még nem is sokat mentünk vissza az időben, mert a ma régészeti lelőhelyként jegyzett, (vagy éppen nem jegyzett pl. Paplapos egyes részei) ősi szarmata és egyéb faluhelyekről nem is beszéltünk, de a fűzfa vesszőből font -- ha nyelvészkedni szeretnénk, akkor mondhatnák, hogy szőtt! -- sövény vagy paticsfalakról sem. Sövény-szövevény!
Lent: nádtetős házak az ócsai tájházban, “tök” nap idején tartott táncház (2007.) Ócsa! Nem Monor!
A vers második sora a tetőfedő anyagokról szól, a nádról és gyékényről. Természetesen egy mai Monor méretű város házait nem lehetne befedni az egykori Kistó nádjával, a gyékényt meg inkább csak melléképületekre tették, de mint helyben növő és minden évben megújuló építőanyag nem hasonlítható az égetett téglához hasonló pályafutást megért cseréphez. Monoron égettek cserepet és téglát is, az itt készült cserép tartósságát bizonyítja, hogy pár évtizede még volt olyan monori ház, amit ezekkel a jellegzetes „vajszínű” cserepekkel fedtek be -- 100 éve! [1] Még ma is találni "Polacsek" cserepet!
[1] Monori Krónika (281. oldal)
4.
„Böjt idején húst nem ettek,
a varsából csíkot szedtek,
káposzta, egy levél tészta,
ezzel húsvétig kihúzta.”
Mivel a keresztény vallás hagyományait már kevesen tartják be, ezért több dolog magyarázatra szorul.
A böjt: a vízkereszttől húsvétig tartó időszak, aminek része, hogy a hívők tartózkodtak a húsevéstől. (A vízkereszt: a karácsonyi ünnepkör lezárása, ami sok helyen ma már kimerül a karácsonyfa lebontásában.) [1]
Fontos tudnivaló, hogy böjt idején halat lehetett enni, így kapcsolódik a versszakban említett csík -- ami a csíkhal rövidítése, pontos nevén réti csík -- a böjti ételekhez.[2] Monoron és minden csíkhalban bővelkedő helyen népi étel volt a csíkos káposzta és a csíkos tészta.[3] A katolikus templomhoz közeli, egykori Nevesincs-tó, amit pl. a Kistó tanösvényen félrevezetően tettek elénk, hasonló szerepet kapott, nem kizárt, hogy egyházi tulajdon volt a Nevesincs-tó.
https://monoldal.blogspot.com/2024/10/a-nevesincs-to.html
„egy levél tészta”: a meggyúrt és kinyújtott tészta még felvágás előtt.[4]
[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagyb%C3%B6jt
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A9ti_cs%C3%ADk
A Kistó kotrásánál megmentett réti csíkok egyike: https://www.facebook.com/monori.kisto/photos/a.742498479123619/821772724529527/?type=3&theater
[3] http://konyvtarcegled.hu/node/251
[4] Saját gyűjtés: családi emlék
5.
„Így teltek a napok, évek,
apák, fiak cserélődtek,
minden maradt, mint előtte,
ahogy Ő azt teremtette?!"
Ha az előző versszakból kivesszük a keresztény hagyományokhoz köthető böjtöt -- bár azt nem tudjuk, hogy a korábbi természeti vallások milyen tavaszi szokásokat tartottak, de nem lepődnék meg ha onnan eredne a böjt is -- akkor a leírt életmód visszavisz a kezdetekhez, ami fenntartható volt és élhető.
Talán ez a két sor a vers és a versmagyarázat legfontosabb mondanivalója. Környezettudatos technológia nem létezik, ahogy fenntartható fejlődés sem!
A monori Kistó legnagyobb változásának története -- a Tavaspark építése és átadása -- egy korábbi írásunkban olvasható: https://www.facebook.com/notes/monoldal/45-%C3%A9ves-a-tavaspark-1975-2020/2646651412128954/
6.
„Itt maradtak hű lakói,
csíkok s gémek a tanúi,
kicsi nádas, kicsi meder,
vigyázz rá, hogy ne vesszen el!”
Záró versszakunk a Kistó hű állatairól szól, dacolva a megváltozott körülményekkel, a töredékére csökkent vízfelülettel-, nádassal, még mindig itt vannak velünk. A két kiemelt védett állat, a csíkhal és a gém (törpe és szürke) csak jelképezi az ezernyi állatot, ami a víz, vizes élőhely nélkül nem létezhet.
Kevesen tudják, hogy a csíkhalnak és a gémnek köszönthető, hogy a Tavaspark felújításának kezdeti tervét módosítva elkészült a tanösvény (2014.)
Évekig kutattam a gyerekkoromban hallott történetek főszereplőjét a csíkhalat, amit végül az akkor még lenézett, elhanyagolt, szemetes Kistóban találtam meg, eközben felfedeztem, hogy a madárvilág is jelentős, kicsit el is szégyelltem magam, hogy egy rejtőzködő halat keresek a tó mélyén, miközben ritka, védett madarak repkednek a fejem felett. Így váltam halász-madarásszá. . .
Lent: szerzőnk a Kistó kotrásánál megmentett réti csíkok egyikével. (egy átlagos, közepesen fejlett példány, de ettől nagyobbakat ma már ritkán látni)
A Kistó területe ma már talán nincs veszélyben -- bár nem védett! -- a telekkönyvi állapotok rögzítettek, a tó körüli sétány mintegy bekeretezi a tavat, persze emiatt már annak is kicsi az esélye, hogy növekedjen a területe.
De mégis veszélyben van: a Kistónak helyet adó egykori, legfeljebb ligetes közlegelő-páskom végleges eltűnését okozza a terület fásítása, ami hosszútávon akár a Kistó vízháztartásának felborulásával is járhat. (Komoly érdeklődőknek erről akár bővebben is!)
De, mégis veszélyben van: a nem őshonos növények és állatok véletlenszerű és tudatos betelepítése által (fák, cserjék, lágyszárúak, vízinövények, az állatok közül az idegenhonos halak és teknősök stb.), ami az őshonos állományok életterét és túlélési esélyeiket csökkenti, a népszerűség miatt megnövekedett látogatószám miatt a táj viszonylagos érintetlensége is sérül. (hangoskodás, káros kacsaetetés, póráz nélküli kutyasétáltatás-fürdetés, szemetelés. . .)
„Kicsi nádas, kicsi meder vigyázz rá, hogy ne vesszen el!”
A Monoldal korábban megjelent, a monori Kis-tóval foglalkozó írásai (16 db):
https://monoldal.blogspot.com/2022/05/a-monori-kistoval-kapcsolatos.html
Minden észrevételt szívesen fogadok!
(Ugyanitt jó állapotú időgépet vásárolnék. . .)
Tóth Gábor,
2026. július 25.
