Molnár falu
(korábbi facebook jegyzet felújítása)
Szolgálati közlemény: az írásban elhelyezett linkek kattintásra működnek, csak óvatosan, olvasás közben ne akadjanak a világhálóba!
Az előző részben idézett részletesebb népmese
szerint kun eredetű a Monor-Monar szó és
a környező helynevek egy része szintén.
Most térjünk vissza a forrásként jól használható Monori
Krónikához, vajon ki lehet-e deríteni, hogyan ejthették a sokféleképpen leírt -- Monar, Monaar, Monor, Molnár -- szót?
-- Igen, Monort írták Molnárnak is. . .
Idézetek a Monori
Krónikából:
Nahije: az Oszmán
Birodalom kisebb közigazgatási területe, a szandzsák része, adózási és
gazdasági (a magyar járásoknak megfelelő) egysége. A hódoltságban számuk a
katonai helyzettel együtt gyakran változott. (forrás: wikipédia)
- "Az 1550. évi dica jegyzékben az alábbiakat jegyezték fel a monoriakról: "Monar capituli Agriensis" (M. K. 71. oldal)
„1576-ban a
következőket olvashatjuk egy hasonló céllal készült összeírásban: „ Monar capituli Agriensis. . .” (M. K. 71. oldal)
Monar capituli Agriensis=Monar az egri káptalan tulajdona
- „Az 1582-ben kivetett kamarai rovó jegyzékében a dica
kivetésekor az alábbiakat jegyezte fel az összeíró tisztviselő a faluról: „Monar capituli Agriensis. . .” (M. K. 71.
oldal)
dica: 1. a késő latinban adósok és tartozásuk listáját
tartalmazó tábla v. irat. – 2. Mo-on a 15. sz-tól az országgyűlés által
megszavazott adó, rovás. (forrás: Magyar
Katolikus Lexikon)
- 1582: „Monar:
porta 16. . . „ Ennek érdekessége, hogy mindössze 16 portából-házhelyből
állt a Monar- Monor (M. K. 71. oldal)
Aztán következik egy Monorként említés.
- 1661. „Possessio
Monor hactenus habouit portas No 2” Itt már csak két portáról-házhelyről
szól a leírás, a tulajdonosokat érdemes név szerint is megemlíteni: Varga András és Szabó Balázs. (M. K. 72. oldal)
Possessio Monor
hactenus=Monor jelenlegi lakói
- 1661. után Monort
„Desertum ad loca remotiora” lakatlan
puszta néven említik (M. K. 72. oldal)
-- Ezekkel az egyébként tartalmilag is fontos idézetekkel azt szerettem volna bemutatni, hogy Monor első említése Monar (1398) a második, részben Monor (1401), ugyanis néhány sorral lentebb én a Monar szót véltem felfedezni. Az ezt következő források a Monar szót gyakrabban használják.
A teljes latin szöveg Vitálisné dr. Zilahy Lídia 1986-ban megjelent írásában olvasható:
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/FoldrajziKozlemenyek_1986/?pg=368&layout=s
-- A fenti idézetek latinul szólnak, ez azért érdekes, mert
a (hallott) Monar-Monaar szót nem fordították le latinra (molendinátor vagy molitor) hanem mindig
meghagyták a helyiek által használt szót, ez a jelentheti, hogy valószínűleg nem
is tudhatták a jelentését (de, az sem kizárt, hogy már a helyiek sem!), a nekik hiányzó L betű miatt még véletlenül sem kapcsolták
össze a saját molnár jelentésű szavukkal. Talán ez is azt erősíti, hogy a
monar-monaar szó volt előbb és a molnár később terjedt el. (Monor település említései közt.)
-- A latin feljegyzések és a török összeírások arról tanúskodnak, hogy a török mellett a földesúrnak és a királynak is
adóztak, nem csoda ha lassan kiürült a falu. . .
-- A lakatlan pusztáról szóló tudósítást olvasva felmerül egy kérdés, ha lakosai
elhagyták Monart-Molnárt-Monort,
akkor ki örökítette tovább az előző részben bemutatott mesét? A Monori Krónikában van egy említés a lakosok visszatérésére, de azért az nem teljesen biztos, hogy ugyanazok vagy -- figyelembe véve az eltelt időt -- a leszármazottaik jöttek vissza.
Csak gondoljunk bele: innen elmentek, mert már élhetetlen körülmények voltak, egy évtized után már kezdtek "megmelegedni" az új helyen, ekkor visszamentek a török alól éppen felszabadult, de bizonytalan régi helyre.
Szerintem, ha jöttek is új lakók valószínűleg még rosszabb körülmények közül érkeztek, de ez nem zárja ki azt, hogy egyeseket a honvágy hazahozott.
"Ekkor esett az a dúlás, amely úgy szétszórta ennek a községnek tiszta református lakosságát, hogy csak 13 év múltán kezdenek hazaszállingózni." (1683.+13) (M. K. 109. oldal)
-- Érdekes, hogy a török uralom alatt Monoron készült adóösszeírások Monort, Monaarnak vagy Molnárnak
nevezik. (A török adóösszeírások az akcsék
nagyon pontos és részletes képet adnak a mezőgazdaság, állattenyésztés és
emellett az általános társadalmi helyzetről.)
Ha Monor-Monar
valóban török-kun szó és ködöt
jelent, ami még napjainkban is gyakori errefelé -- bár Monorikumnak azért nem nevezném -- akkor a török időkben még gyakoribb lehetett. (A "tisztán" török nyelvben a köd-tuman vagy duman, aminek második szótagjában egyébként felfedezhetjük a számunkra fontos mon-man szótagot is.)
Ők viszont nem az „eredeti” Monor-Monar-köd nevet adták neki az adóösszeírásban, hanem -- figyeljék, mert hirtelen fordulat következik -- átnevezték Molnárnak, amit mi jelenleg elírásnak-, helyesírási
hibának-, félreértésnek tartunk.
-- Miközben valószínűleg csak azt írták le, amit
hallottak, nem Monor, hanem Monar, Monaar, Mónár!
-- Szerintem külföldi hatásra -- bár abban sem vagyok biztos, hogy esetleg a török nyelvű adóösszeírást lefordító személy fordította a monart-mónárt-molnárnak, mert "parasztosnak" tartotta az L betű elhagyását -- kiegészítették egy L betűvel a monar szót, amit a mai napig sokan és sok helyen mónárnak mondanak. (A botorok, akarom
mondani botörök :) (Találtam egy forrást, ahol azt írják, hogy az összeírók nem
törökök voltak, kérdés kire merték bízni, illetve milyen anyanyelvűek lehetek? Mert ugye a latin az egyházi, hivatali nyelv volt, esetünkben közvetítő, a feltehetően döntő többségben magyart beszélő kizsákmányolt és a kizsákmányoló török között.)
-- Több ok
miatt tanulmányoztam a molnár szó
eredetét is -- talán emlékeznek az első részben említettem, hogy eddig mindenki a saját érdeklődésének megfelelően kutatott, sok oldalról vizsgálom a szót, de ez egyike kedvenc témáimnak -- a malom-molnár szó.
Jelenleg szláv eredetűnek tartják, sok nyelvben nagyon hasonló
hangzású a molnár szó, ez valamilyen
közös eredetet feltételez. Viszont a szláv mlynár-melnyik
hasonlít a legkevésbé a magyar molnár
szóra.
A katolikus lexikon szerint a malom szó francia (vallon) eredetű: http://lexikon.katolikus.hu/M/malom.html
Varga Csaba könyve a magyar és szlovák nyelv kapcsolatáról: http://www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.554
A legközelebb álló szavakat pirossal kiemeltem, ahol két szó olvasható, ott a második a kiejtés.
Angol: miller
Bolgár: melnichar-melnicsár
Cseh: mlynar
Észt: myllári
Francia: meunier-mönnyié, itt a kiejtés nem, de a leírás nagyon hasonlít
Holland: molenaar-molinár, a szélmalmokról híres hollandoktól át is
vehettük volna, de a molnár szó korábbi, mint a szélmalmok hazai elterjedése, a száraz
és vízimalmok mesterei is molnárok voltak
Ír: muilneoir
Japán: mínáá (ez a kiejtése, a leírást inkább hagyjuk)
Katalán: moliner
Latin: molitor
Lengyel: mlynarz- mólnás, ez azért érdekes, mert Erdélyben a Malom sokáig Molna
volt (Molnos-(Malmos) családnév)
Litván: malüninikas
Német: müller
Norvég: miller
Orosz: melnyik
Román: morar
Szerb: mlinar
Szlovák: mlynár
Szlovén: miller
Walesi: melnyodd
A mill, moll, mell kezdetű "nemzetközinek" tűnő szavak jelentésének kicsit utánanéztem, a szófejtők szerint az "angol" mallett-fakalapács szóval rokon vagy abból ered. Hogy mi lehet a kapcsolat azt nem tudjuk, mivel a malmokban is őrlőkő vagy őrlőkövek vannak, a kalapácsos vízimalmokat zúzásra, kovácsolásra használhatták. Talán még régebbi a szó, amikor nem őrölték, hanem valami mozsárszerűségben "fakalapáccsal" törték a gabonaszemeket? Esetleg a magyar faragómolnár-faragóács nyugat-európai megfelelőjét a faragás egyik szerszámáról (mallet-fakalapács) nevezték el? (De, nem hagyhatom ki a málik, málaszt igék említését, jelentésében mindkettő nagyon hasonló! Később lehet ennek is megpróbálok utánajárni.)
Egy nemzetközi statisztika a Monar családnév gyakoriságáról, esetünkben túl sok jelentősége nincs, de érdemes rákattintani:
http://www.namespedia.com/details/Monar
-- Nem egyszerűsíti a helyzetünket, hogy néhány forrás szerint a malom korábbi neve örmény volt, ebben viszont felismerhetjük az őröl és őrlemény szavainkat.
-- A monár-molnár szó pontos eredetének egyik megoldása lehetne, ha tudnánk, hogy mikor nevezték el a gabonaszemek őrlésével, törésével foglalatoskodó személyeket. Az eddig ismert akadályok mellett még az is felmerül, hogy az őskorban ez állítólag női munka volt (Hogy bizonyítható? A néprajzi korszakig megtalálható, molnárként nem nevesített, házi feldolgozás által?), de később nem tudunk monár-molnár foglalkozású asszonyokról.
„Bár a forrásokban sorra bukkannak fel a vízimalmok,
főként az Újhely melletti Ronyva folyón, csak két molnár mesterséget folytató személyre
van adat okleveleikben, mégpedig Újhelyről
és Tolcsváról.
Őket molendinator (latin? T. G.), valamint a magyar monaar szóval jelölték. "
(A monaar szó két a-ja más források segítségével á-nak olvasható/olvasandó! Tehát Monár!
Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae, Az Zent Paal leueley magyar nyeluen, ford. Komjáti Benedek.
(Szent Pál levelei magyar nyelven)
"Közülük
az egyik esküdt is volt” 555 számú lábjegyzet
555 DL. 8797., DF 229539, -- A monaar-ra vonatkozólag ld. Szamota 665.
Szamota István munkásságát mindenképpen meg kell említenünk, mert sajnálatosan rövid élete során összeállított egy „oklevélfordító”szótárat.
Középkori
okleveleink nagy része latinul íródott, ezekből kigyűjtött szavakat fordította
le magyarra.
Szamota István életrajza:
-- Csak megérzés, amit részletezni később fogok, de
valami oka lehet, hogy a népnyelv nem is ejti az L betűt, ami a többi nyelvben
megvan, hanem szinte mindig mónárnak
nevezi a molnárt. (lásd a 6. rész utolsó sorait) Szerintem a Mónár
magyar szó és a későbbi betelepítések során hozott idegen nyelvek hatására
került bele az l betű, így vált molnárrá.
-- Az szinte érthetetlen, hogy az Á, Ty stb. betűk hiánya miatt a magyar nyelv leírására egyébként alkalmatlan korai latin ABC rendelkezett L betűvel, de a molnár szóban mégsem használták!
Érdemes megjegyezni, hogy Monor-Monar első (ismert) okleveles
említésekor (1398) valószínűleg nem magyar anyanyelvű volt a készítő, vagy ha
az is volt, éppen csak kezdtek átszokni a rovásról, a ránk erőltetett latin
betűkre, amivel csak jóval később a kiegészítések után lehetett pontosan leírni
a magyar nyelvet. (pl. a-á, t-ty, stb.)
A másik, hogy egy tájszólást elég nehéz leírni, ha a
lejegyző nincs tisztában a nyelvvel. Mi
monoriak egyébként még kedvező helyzetben vagyunk, mert „csak” egy tájhang
az eltérés Monor-Monar, de a kedvenc
példám pl. a dunántúlon található Kajászó
település, aminek eredeti neve Keveaszó
volt, a lejegyzés közben (és évszázadok alatt) felismerhetetlenné vált a szó.
A monori molnárokról:
http://www.regiolapok.hu/a_monoriak_viselt_dolgai__xxxixmalmok_molnarokEgy latin nyelvű internetes találat Molnár faluról:
Leges Ecclesiasticae Regni Hungariae Et Provinciarum Adiacentium, 3. kötet
szerző: BatthyányIgnác
Ha most úgy tűnne, hogy nem léptünk előre, legyünk türelmesek, a molnár szóval eltöltött idő nem volt felesleges kitérő.
Vége a negyedik résznek, folytatása következik!
Észrevételeket szívesen fogadok!
Az eddig közzétett további részek:
1. rész:
Fő támogatónk a 2016-ban 30 esztendős
Már nem is emlékszem mikortól-2016. Tóth Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése