„Ha akad vagy koppan az ásód, ne lökd
meg! Nézd meg mi az! Hiszen a homok magában nem koppan.”
Hívta fel a
figyelmünket dr. Halász János 1990-ben,[1]
és mondott még sok mindent, amit meg kellett volna fogadnunk, de kevesen tettük.
. . keveset tettünk.
Figur Károly
monori bádogosmester megfogadta "Peca bácsi" tanácsát -- koppant az ásó, nem ásott
tovább -- szőlőtelepítés közben két emberi koponyatető töredéket és egy őskori
cserépdarabot talált.
Nekem szólt
Károlybá’ a leletről, én értesítettem a régészeket, akik nemsokára Monorra
jöttek helyszíni szemlére: a talajon látszott, hogy több alkalommal modern kori
bolygatás érte, de a régészek azt mondták, hogy leletek ígéretesek, ezért
egy-két héten belül visszajönnek és nyitnak egy kutatóárkot.
Eljött az
izgatottan várt nap.
Három régész
kezdett munkába: Patay Róbert, Jászberényi Mónika és Mészáros Máté. A csapatot
erősítette Patay Robi két lánya is.
Sajnos a korábban
megtalált leletek körül semmit sem találtunk, illetve sok mindent, de azok már
nem estek a régészet korába: szögek, konzervdoboz maradványok, 19-20-századi
cserépdarabok, egy cseréppipa töredék. . .
megtaláltuk az 1976-ban elásott kutya csontjait is.
(A régészet
az 1711 előtti leletekkel foglalkozik a későbbiek a néprajz tárgykörébe
tartoznak; az arra érdemes néprajzi töredékek a monori Helytörténeti Kiállítás
raktárába kerülnek.)
Kicsit
lelombozva vártuk a GPS-koordinátákat felmérő régész kollégát Rupnik
Lászlót -- aki útlezárás miatt késett -- közben folytattuk a beszélgetést, miközben a korábban megtalált leletektől
legtávolabb eső sarkot ásóval kicsit megfaragtam még, hogy jobban mutasson a
fényképeken a kutatóárok. Odajött Dorka, Robi lánya, és kérdezte, hogy mi az
ott a sarokban?
Tetőcserép,
válaszoltam letörten. Erre ő kézzel elkezdte letisztogatni és mindannyiunk
meglepetésére nem tetőcserép volt, hanem egy kisméretű cserépedény oldala. . . Hihetetlen!
Robiék fellelkesülve elkezdték tovább tisztogatni, bontani, kiderült, hogy egy
teljesen épp, hiánytalan cserépedény, ilyeneket tettek a szarmaták az elhunyt
fejéhez vagy a lábához. Ez az edény a lábnál volt, a koponya töredezett, a
törzs szinte teljesen hiányzott, lentebb a lábfejből maradt valamicske. Egy
szarmata sírt sikerült feltárni, a cserépedény és a megmaradt csontok egy része
„in situ”[2]
helyzetben volt.
Nagyon bolygatott volt a terület, ki tudja később mit ad még…
A tervezett munka nem
ért véget, hanem még túlóráztak is a régészek; a leletek feldolgozása
folyamatban van, ha egyéb részletet megtudok, akkor arról is beszámolok majd.
A monori
kutatóárok története véleményem szerint a közösségi régészet egyik kiindulópontja,
aminek első lépése pl. földmunka közben felismerni a helyzetet, értesíteni az
illetékeseket; egyre többet tudhatunk meg arról, hogy mivel segíthetjük a
régészek munkáját -- ők a mi múltunkat védik.
A közösségi
régészet oldala: http://www.kozossegiregeszet.hu/
Köszönöm, hogy ott lehettem a kutatóárok megnyitásán!
Dr. Halász János "mint minden monori tanára" nem először -- és nem utoljára -- szerepel a Monoldal írásaiban, korábban a "vadkörtefájáról" írtunk:
https://monoldal.blogspot.com/2021/03/halasz-janos-vadkortefaja-2016-2021.html
Az MBK 2021-es naptárában október hónapban dr. Halász János munkásságáról olvashatnak.
Tóth Gábor 2021. október 8.
[1] Pest Megyei Hírlap/Monori Hírlap a Pest Megyei Hírlap különkiadása, 1990. április 24.: dr. Halász János
(dr. Halász
János helyi folyóiratokban megjelent írásainak gyűjteménye-, a hagyatékának a
témához kapcsolódó része a monori helytörténeti gyűjteményben található -- Marunák Ferenc rendszerezésének köszönhetően)
Minden észrevételt szívesen fogadok!
(Ugyanitt jó állapotú időgépet vásárolnék. . .)
Tóth Gábor, 2021. szeptember
A Monoldal fő támogatója a 2021-ben 35 esztendős Tóth Karosszéria Monor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése