A kitartás zöldellő bizonyítéka
Dr. Halász Jánost sokan ismerték, én személyesen sajnos csak egyszer beszéltem vele -- talán nem véletlenül a Gombai-tó partján -- akinek a Halász János név elsőre nem jut eszébe a beceneve egészen biztos: Peca bácsi. Azon ritka gondolkodók közé tartozott, aki nyíltan vállalta a véleményét és kitartott még akkor is, ha a pillanatnyi “tudomány” ezt nem mindig támogatta. Sajnos a halála óta eltelt idő majdnem nyomtalanul múlt el, nem igazán sikerült a rendszerváltoztatás előtti merev, sokszor ránk erőltetett elméletek megújítása. Helyi viszonylatban még az általa átadott tudás is kopni látszik, mint ahogy a vadkörtefa ágai is egyre fogynak. . .
2020-ban jó irányú változás történt: Marunák Ferenc általános iskolai történelem tanárom példás alapossággal rendszerezte dr. Halász János hagyatékát, ami a monori könyvtárban elérhető! Köszönjük!!!
A vadkörtefát már korábban ismertem, de a róla szóló újságcikk csak később jutott el hozzám, akkor, amikor Kondás Imre “tiszteletbeli vadhajtássá avatott” (2005)
Az eredeti írás megjelenése óta Kondás Imre újra dr. Halász János tanítványa lett. . . itt olvasható a róla szóló megemlékezésem: http://monoldal.blogspot.com/2021/03/kondas-imre-tortenelemtanar-emlekere.html
Megéltem vagy kétszáz nyarat
Így kezdődik a körtefa kérése a monoriakhoz, amit Peca bácsi tolmácsolt a megyei és helyi illetékesek felé. . . Talán meg is hallgatták, de az őszi avarégetés tüze csak belekapott és a viharok is újra és újra megtépázták -- mintha próbára akarnák tenni. A mai állapota nagyon elkeserítő, de a fa erről nem vesz tudomást, mert idén (2016.) is hozott néhány virágot. A kéréséből csak annyi valósult meg, hogy nem készítettek belőle logarlécet, bár ezt inkább a technikai fejlődésnek “köszönhetjük”. -- Manapság tudja még valaki mi az a logarléc? Pedig néhány évtizeddel ezelőtt még Monoron és gyártottak logarlécet! Az egyszerű monoriak jobban odafigyeltek, és tucatnyi vadkörtecsemetét nevelnek, aminek egy része már be is van oltva.
“Egy fa meditációja
Megéltem vagy kétszáz nyarat"
(forrás: Monori Hírlap, XXXI évfolyam 99. szám, 1989. április 26. szerda)
A mellékelt fényképen én pompázom teljes virágdíszben. Vadkörtefa a nevem, a vadkörték Pyrus pyraster var. ováta fajához tartozom. Monoron a Kisfaludi utca 79. számú házzal csaknem szemben terebélyesedem.
A törzsem kerülete -- a földtől 120 centiméter magasságban, ott ahol elágazni kezdek -- 265 centiméter. Magasságom körülbelül 15 méter. Koronám köríve nem most a legnagyobb, mivel tavaly vihar tépázott meg, előző évben erőgépóriás akaszkodott belém. Mindkettőnek nyomai csonkok formájában -- talán még a rólam készült fényképen is -- láthatók. (Mit tegyen egy magamfajta vadkörtefa, ha a korral együtt törékennyé vált a csontom, illetve az ágam). A születésem korát nem tudom. Vad vagyok, nem jártam faiskolába. Csemetekoromban azt suttogta felém a szellő: Mária Terézia kihirdette a Ratio Educationist. Virítottam tehát, vagy 200-250 nyarat és átaludtam megannyi telet. Nem dicsekvésnek szánom -- csak tényként említem -- , én vagyok a legidősebb élő szervezet széles e határon.
Kép: 2006
A hosszú idő alatt sok mindent megéltem. Voltam s vagyok nagy titkok őrzője, panaszok meghallgatója, események átélője. Pihentek, sőt terveket is szőttek alattam urak és parasztok, pandúrok és betyárok, politikusok és összeesküvők. Árnyékot adtam állatnak, embernek, főleg a szántóvetőknek, Nyílt és titkolt találkozó helye voltam és vagyok a szerelmeseknek. Tájékozódási pontként használt madár és ember. Gyakran voltam dörzsfája kondának, gulyának, ménesnek. Lombsátram mentsvára volt a menekülő és fészkelő madárnak. Minden ősszel hónapokig nyújtottam terített asztalt a termésemre éhezőnek. Most új, de nagyon fontos szerepkört kaphatok. Ha ti is úgy akarjátok, “génbank” lehetek. Ugyanis azt mondják, hogy Monoron azok a nemes rokonaim, melyeket birsalanyba oltva nevelnek, nem töltik be igazán a körtefai szerepüket. Fájuk csenevész, lombozatuk sárga, termésük íztelen. Nehezen tudják felvenni a talaj vas- és cinsóit. Ellenben azok a nemes rokonaim, melyeket utódaimra (vadkörtére) oltanak, hosszú életűek, erős egészséges fává nevelődnek, haragoszöld lombozatot fejlesztenek és tetszetős küllemű, zamatos gyümölcsöket érlelnek. Ha jól számolom, évente kettő mázsa gyümölcsöt adhatok. Ebből 5-10 kilogramm körtemag nyerhető. Ez egy létesített faiskola szaporítóanyagának szükségletét biztosan fedezheti. Ember! Az isten szerelmére, ments meg! Vezesd a villanyoszlopodat az utca másik oldalán tovább. Nem szeretnék logarléc alapanyaga lenni. Az öreg is ragaszkodik az élethez, különösen akkor, ha van még célja. Nekem pedig van. Küldjetek hozzám “fadoktort”. Hozza rendbe a megtépázott lombozatomat. Nyesse le a száraz ágcsonkjaimat, és kenje be be balzsammal a sebeimet. Vegyetek védelmetekbe. Hirdessétek ki, hogy védett vagyok. Ágaim rongálása, lombozatom tépázása tilos. Akasszatok reám védelmet biztosító és tájékoztatást nyújtó táblát.
Kérem az illetékes megyei és városi szervezeteket, hogy a körtefa kérését vegyék figyelembe, nyilvánítsák védetté.
Dr. Halász János nyugdíjas tanár, Monor”
(forrás: Monori Hírlap, XXXI évfolyam 99. szám, 1989. április 26. szerda)
Az újságcikkhez tartozó fényképet a mérete és minősége miatt itt nem lehet felhasználni, ezért egy 17 évvel később készült fényképemen láthatják a virágzó vadkörtefát. A koronája itt még kisebb, pedig ahogy olvashatjuk már akkor is hiányzott belőle (1989), az alsó terebélyesen álló ágai már hiányoznak. (2006) A bal sarokban keresztülhaladó villanyvezeték segít megtalálni a fényképezés helyét -- ha valakit érdekel, hogy ugyanebből a pontból milyen képet lát ma. . . vagy később.
Egy újabb vihar, de egy ág még zöldell. . .
Kép: 2016
Néhány évvel később megjelent egy másik írás a vadkörtefáról: http://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1992_06/?pg=119&layout=s
Dr. Halász János vadkörtefája a közelben született újjá, később beszámolunk róla. . .
A Monoldal fő támogatója a 2021-ben 35 esztendős Tóth Karosszéria Monor
Tóth Gábor, Monor 2016. április/2021 március 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése